Like

Nekem ez a két fénykép megért egy like-ot a legnagyobb közösségi oldalon. Ám ha valakinek ez így már „sok”, azt is megértem. E fent vázolt jelenség – amelyhez a mostani fotók is hozzátartoznak – megítélése valószínűleg ízlés és érzelem dolga. Azokról pedig, mint tudjuk: nem érdemes vitatkozni. Fogadjuk el, hogy valakinek „bejön” ez a stílus, de ne húzzuk össze a szemöldökünket, ha esetleg egyik-másik testvérünknek más a véleménye. Így nemcsak felesleges vitáktól kímélhetjük meg magunkat, hanem elkerülhetjük azt a végzetes hibát is, hogy szem elől tévesztjük a lényeget.


Ha Ferenc pápára csupán mint jó fej és trendi celebre tekintünk, akivel akár fényképezkedni is lehet, mint Disneylandben Miki egérrel, az éppen akkora hiba, mint ha csak a renitens dél-amerikait látjuk benne, aki nem akar megfelelni az öreg kontinens elvárásainak.

Hogy ki is nekünk Jorge Bergoglio? Azt hiszem, erre a múlt szombat adta meg a választ. A szentatya egyetlen felhívására keresztények, muzulmánok, hinduk, buddhisták és zsidók milliói fogták meg egymás kezét Szíriáért. Emberek böjtöltek, imádkoztak, virrasztottak világszerte a békéért. Tanúi lehettünk annak, hogy a jóakarat létezik, csak mindig kell, hogy valaki összefogja, irányítsa, tevékennyé tegye. Van valaki közöttünk, akinek ez az első számú feladata. És képes is rá. Függetlenül stílustól, szokásoktól, elvárásoktól, a mondat legmélyebb értelmében: Habemus papam. Like…