A szobor felállításáról évekkel ezelőtt megszületett a tanácsi határozat, de eddig egyetlen polgármester sem volt hajlandó aláírni a határozatot. Kolozsváron a rendszerváltás óta egyetlen magyarnak sem emeltek szobrot, így a „szimbolikus térfoglalás” jelentősége felerősödött a magyar lakosság körében.
Nem véletlen hát, hogy a szoboravatóra a katolikusokon kívül minden más felekezet magas rangú képviselője eljött, együtt méltatva a nagy főpásztor alakját. A szentmisén, amelyre zsúfolásig töltötték a templomot a hívek, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a böjtről és Márton Áron példamutató életéről beszélt. A főpásztor többek között emlékeztetett: elődje éppen ebben a templomban ítélte el nyilvánosan a zsidók deportálását a második világháború éveiben, akkor, amikor Kolozsvár még Magyarországhoz tartozott. Bátorságáért az akkori magyar hatóságok kiutasították őt az országból, így ő visszament a Romániához tartozó Gyulafehérvárra, hogy a püspöki székhelyről igazgassa az egyházmegye ügyeit.
A mise után az ünnepség a templom előtti téren folytatódott. Bocskay Vince szobrász alkotása a templom kertjében, fehér selyemlepel alatt várta, hogy a főesperes és László Attila alpolgármester felavassa, majd Jakubinyi érsek szenteltvízzel meghintse. Florentin Crihalmeanu kolozsvár-szamosújvári görög katolikus püspök román nyelven méltatta Márton Áron egyéniségét, aki jelentős hatást gyakorolt a jelenlegi balázsfalvi érsekre, Lucian Muresanra. Hangsúlyozta: Márton Áron mindenkor segítette a görög katolikusokat, akiknek vallását a kommunista hatalom 1948-ban egyetlen tollvonással betiltotta. Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja megható beszédben elevenítette fel a főpap alakját, akit az elmúlt évszázad leghűségesebb magyarjának nevezett. „Lelkiekben gazdagabbak, magyarságunkban hitelesebbek lettünk ma a határ mindkét oldalán” – fogalmazott ünnepi beszédében a diplomata, majd a szoborállítás tényére utalva hozzátette: a XX. században is vannak csodák, s ezeket fel kell ismernünk.
László Attila, Kolozsvár magyar alpolgármestere a szoborállítás történetét vázolta. Rámutatott mindazokra a nehézségekre, amelyekkel a városvezetés magyar nemzetiségű tagjainak szembe kellett nézniük, míg sikerült a jóváhagyásokat megszerezni. „Ma már viszont Mátyás király és Márton Áron együtt vigyázzák lelkünket, becsületünket” – fogalmazott, arra utalva, hogy Mátyás király szobra a püspökétől alig néhány méterre, szintén a főtéren található. Végül Kovács Sándor főesperes mondott köszönetet mindazoknak, akik az évek során valamilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy ezen a napon felavathatóvá vált Márton Áron szobra.
