– Kérem, tekintsen vissza gyerekkorára, hivatása kezdeteire.
– Budapesten születtem 1972-ben. Általános és középiskolai tanulmányaim idején – a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztem – folyamatosan ministráltam az újlaki Sarlós Boldogasszony-templomban, Bády Ferenc plébánosnál. Ebben az időben az esztergomi egyházmegye rendszeresen szervezett nyaranta úgynevezett hivatástisztázó lelkigyakorlatokat. Persze fiatalok voltunk még ahhoz – tíz évesek lehettünk –, hogy valóban hivatásról beszélhessünk. Életem a kezdetektől két vonalon futott: mindig gondolkodtam a papi pályán, s azon, hogy tudományos tevékenységet folytassak. A történelem és a biológia érdekelt elsősorban. Az akkori felsőoktatási rendszerben azonban ilyen szakpár nem létezett.
– A tanulás mellett a sport is szerepet játszott az életében.
– A családunkban szinte kötelező volt a versenyszerű testmozgás. Nyolc és fél évig vívtam a Vasas SC-ben, majd a gimnáziumi évek alatt váltottam atlétikára. A hosszútávfutás vonzott leginkább. Néhány alkalommal indultam nyolcszáz méteren is, de ezerötszáz métertől a háromezer méteres akadályfutáson át egészen a maratoni távig minden számban elindultam. A maratonfutásban – évente kétszer- háromszor teljesítettem – hazai viszonylatban egészen jó eredményeket értem el.
– Meddig versenyzett?
– Egészen a szerzetesrendbe való belépésemig. 2000. március 5-én fejeztem be a futást a Los Angeles-maraton teljesítésével, ahol a legjobb korosztályos eredményt értem el.
– Végül a budapesti teológiára jelentkezett világi hallgatóként.
– Igen, így végeztem a nappali tagozatos teológiai képzést. Miután megszereztem az egyetemi végzettséget az immár PPKE Hittudományi Karának nevezett intézményben, beiratkoztam az egyetemen megalakult Kánonjogi Posztgraduális Intézetbe.
Itt jegyzem meg, ami talán kevésbé köztudott: a PPKE-t 1992-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította, majd 1999-ben az Apostoli Szentszéktől is elnyerte az alapítólevelet. A karközi Kánonjogi Posztgraduális Intézetet a Szentszék hívta életre 1996-ban.
Párhuzamosan folytattam tanulmányaimat a Kánonjogi Posztgraduális Intézetben és a teológiai karon, ahol licenciátust, majd doktorátust szereztem, közben megkezdtem jogtudományi tanulmányaimat is a PPKE-n, s emellett középkori latin paleográfiát tanultam.
– Miért fordult figyelme a jogtudomány felé?
– Szakdolgozatom jogtörténeti munkának tekinthető. A gregoriánus reform különféle jogszabályi rendelkezéseit elemeztem, illetve azok hatásait az egyház belső életére, bizonyos magyar vonatkozásokkal. Ez a dolgozat egyébként megjelent a Magyar Könyvszemlében, 1999-ben. Közben párhuzamosan hallgattam az egyháztörténeti és a kánonjogi szemináriumot.
A Kánonjogi Posztgraduális Intézetnek akkoriban alakult ki saját oktatói gárdája Erdő Péter bíboros – akkor egyetemi tanár vezetésével. Szükség volt olyan személyre, aki a jövőben alkalmas lesz a kánonjogtörténet – forrástörténet, intézménytörténet és tudománytörténet – oktatására.
Ettől kezdve a teológiai karon a licenciaképzésben az egyháztanra, az ekkléziológiára szakosodtam, azon belül a tanbeli és fegyelembeli történelmi források elemzésére, míg a Kánonjogi Intézet keretében Luccai Szent Anzelm joggyűjteményének feldolgozása vált kutatási területemmé, ahol végül a jelenleg ismert legrégebbi szövegverziót is sikerült azonosítanom. Ennek egy részét dolgoztam ki a licenciafokozathoz, s teljes földolgozásával nyertem el a doktori fokozatot. A teológiai karon az egyházi temetkezés történetének fegyelmét elemeztem. Ez a mindmáig hiánypótló munka azóta két kiadást ért meg.
– Az elmondottakat továbbra is világi hallgatóként végezte?
– Lényeges változást jelentett, hogy a licenciafokozat megszerzése után, 1998-ban beléptem a premontrei rend csornai prépostságába. A noviciátusban kötelezően elsajátítandó imádság, lelkiség, regula, rendismeret és liturgikus ismeretek mellett két doktori disszertációm – a kánonjogi és a teológiai – megírásával foglalkoztam, s latinból lefordítottam a premontrei rend konstitúcióit.
– Miért választotta a szerzetességet, s ezen belül a premontrei közösséget?
– A papságban a lelkipásztori élet, a szerzetességben a monasztikus és aktív élet összhangja, tudományos vonalon a kutatás és az oktatás vonzott. Ezt a hármat szerettem volna egy közösségen belül megtalálni. Akkorra már sokat olvastam Xanteni Szent Norbertről, a premontrei rend alapítójáról. Magyarországon jelentős – nemcsak középkori – hagyománnyal rendelkezett a premontrei rend a középfokú és felsőoktatásban. Példaként említhetem Gábriel Asztrik, Mezey László, Kumorovitz Bernát nevét.
Úgy fogalmaztam meg a kérdést: hová tudok beilleszkedni? Az a szerzetesi életforma, ahol az egyének nem alkotnak közösséget, nem tekinthető élő szerzetesi intézménynek. A kérdésnek úgy kell felvetődnie, hogy az egyén aláveti-e magát a közösség karizmájának, és véletlenül sem fordítva.
Amikor beléptem a premontrei rendbe, a papsághoz szükséges teológiai képzettséggel már rendelkeztem. Elöljáróm éppen ezért úgy döntött, hogy egy jól működő, nagy létszámú közösségbe kerüljek. Így jutottam ki vendégnövendékként, Horváth Lóránt Ödön atya jóvoltából a kaliforniai, Orange megyei Szent Mihály- apátságba, amelyet egyéb – ként a Csornáról elmenekült magyar premontreiek alapítottak. Akkor még élt Keresztesy- Parker László emeritus apát, aki barátságába fogadott; mindmáig emlékezetesek esti beszélgetéseink. Óriási veszteséget jelentett számomra, amikor távozott közülünk.
A Szent Mihály-apátságban – ebben a fiatal, dinamikusan fejlődő premontrei közösségben – szembesültem azzal, hogy a vita mixta – a monasztikus, a lelkipásztori és a tudományos élet összehangolása – a mai körülmények között is lehetséges.
– Hazaérkezését követően élete rövidesen megváltozott. Új feladatok várták.
– Kineveztek a Kánonjogi Intézetbe oktatónak, közben a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Intézetében, valamint a szombathelyi premontrei gimnáziumban is tanítottam, s elláttam Budapesten a Szent Ágoston-kápolnát a Pozsonyi úton. Ez nyilván alapvetően másféle életformát jelentett, mint amelyet az amerikai premontrei közösségben megtapasztaltam.
Ma is asztalomon tartom a Szent Mihály-apátság imarendjét, s aszerint élek. Megtartom a hét imaórát, lehetőleg ugyanabban az időpontban, amikor azokat Orangeban imádkozzák. A csornai szerzetesi közösségben mondott imaórákon sajnos nem tudok részt venni. Időközben ugyanis kineveztek nyilvános rendes tanárnak a PPKE-re, ahol 2011 szeptemberétől a rektori teendőket látom el.
– Mikor szentelték pappá?
– 2000. június 17-én diakónussá, 2000. december 17-én pappá szentelt Erdő Péter akkori székesfehérvári segédpüspök. Az egyetemen 2006-ban vettem át a Kánonjogi Intézet vezetését, s 2009-ben kaptam meg kinevezésemet a hittudományi kar kánonjogi tanszékére. Közben a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tagjaként tevékenykedtem 2006-tól 2011-ig.
– A kitüntetést a felsőoktatásban végzett munkája elismeréseként kapta. Az új tanév kezdetén arra kérem, tekintse át az egyetem helyzetét.
– Amikor átvettem a rektori hivatalt, nem gondoltam, hogy ilyen jelentős fejlesztésekre kerül sor megbízatásom ideje alatt. Az elmúlt évben a nemzetközi kapcsolatok oly mértékben fejlődtek, hogy ennek alapján minden túlzás nélkül állíthatom, a PPKE világviszonylatban ismert és elismert egyetem. Sikeresen lezártuk két nagy fejlesztési projektünket, aminek következtében egyes tudományterületeken egyetemünk egyedülállónak tekinthető a vezető amerikai és európai egyetemekkel összehasonlítva. Ennek következtében folyamatosan emelkedik a külföldi hallgatók létszáma.
A közmédia figyelmét elkerülte, hogy egyetemünk bölcsészkarán háromszázötvenhat fővel több hazai hallgató kezdte meg tanulmányait az idei évben. A jogászképzésben és az információs technológiai és bionikai karon is nőtt a fölvettek száma, miközben valamennyi karunkon emelkedett a ponthatár. Az adatok alapján – országos összehasonlításban – a PPKE az egyik legkedveltebb egyetem a felvételizők körében.
– Visszatérő kérdés: milyen jövő elé néz az egyetemi képzés Piliscsabán és Esztergomban?
– Ezzel kapcsolatban különféle nyilatkozatok hangzanak el. Az egyetem szándéka változatlan: a piliscsabai képzést továbbra is fenn kívánjuk tartani. A budapesti egyetemek közötti versenyt ugyanakkor nem veszíthetjük el azért, mert nem hirdetünk képzéseket budapesti helyszínnel.
Igyekszünk vonzóvá tenni a magyar hallgatók számára Piliscsabát. A külföldi – elsődlegesen USA-beli – társegyetemeinkről reményeink szerint a jövőben a campusra érkező szép számú diák jelenléte újra fellendíti az ottani életet, még a magyar hallgatók számára is. Egyúttal szeretnénk szorosabb együttműködést kialakítani a piliscsabai önkormányzattal. Ennek jeleként Piliscsabán rendezzük az idei Pázmány- napot, az egyetemi év legfontosabb eseményét a doktorrá avatással, október 15-én. Az ünnepi beszédet a milánói Szent Szív Egyetem rektora mondja.
Az esztergomi Vitéz János kar beolvadt a bölcsészet- és társadalomtudományi karba, s ezzel eleget tettünk a felsőoktatási törvényben rögzített rendelkezésnek, létrehoztuk a tanárképző intézetet.
Szándékunk szerint Esztergom a lehető legnagyobb kihasználtsággal kell, hogy működjön a jövőben is. Az elmúlt évben – nemzetközi mércével mérve – kiemelkedően megerősödött intézményünkben a régészeti, irodalmi és művészettörténeti szak és szakirány. Esztergom kincsestára a történelmi, régészeti, művészettörténeti és irodalmi anyagnak, így ideális hely. Az viszont elképzelhető, hogy a pedagógiai képzés helyszínének súlypontja, a jelentkezések függvényében, áthelyeződik.
– A rektori épülettől, a jogi kartól nem messze, a Mikszáth téren, a piarista gimnázium volt épületében is folynak előadások.
– Az épület tulajdonosaival, a Szent Szív-nővérekkel folyamatosan egyeztetünk. Mindkét fél a legideálisabb megoldást keresi, amelyben egyfelől a nővérek szerzetesi működéséhez szükséges minden igény helyet kaphat; másfelől a PPKE is képes lehet az épületben minél több, elsősorban bölcsészet- és társadalomtudományi, valamint jogtudományi képzés és program elhelyezésére.
– Rektori tevékenysége mellett jut-e ideje tudományos munkásságra?
– Több helyre hívnak vendégkurzus tartására, továbbá folytatom az Európában és Oroszországban szétszóródott középkori kánonjogi kéziratok feldolgozását. Legutóbb, szeptember elején kiemelkedő nemzetközi kutatók előtt tartottam előadássorozatot Velencében a középkori kánonjogi kódexek lokalizálásáról és datálásáról. Idén jelent meg a középkori egyházfegyelemről, a zsinati fegyelemről, a joggyűjtemények zsinatokra tett hatásáról szóló munkám, s október végén lát napvilágot Berlinben az 1140 előtti joggyűjteményekről készült monográfiám.
Fotó: Cser István
