„Lelkeket keresek, akik elfogadják kegyelmeimet”

A „nagy” pápa már 1980-ban, a Dives in Misericordia kezdetű körlevelében részletesen szólt az isteni irgalmasságról. Beszédes jel, hogy Faustyna Kowalska, az „irgalmasság apostola”, éppen akkor hunyt el, amikor Európát és a világot elborította a gyűlölet és a háború. A római kongresszus célja éppen az, hogy Faustyna nővér üzenetét felmutassa a világ számára, mert a keresztény igehirdetés központi gondolata az isteni örömhír megtapasztalása. A nemzetek és vallások között csak ez teremthet békét. A konferencia céljai között szerepel továbbá, hogy bemutassa Isten igazi arcát, ugyanakkor feltárja az ember és az egyház eredeti méltóságát is.

Nagyon sok hívő gondviselésszerű jelnek tekintette, hogy II. János Pál pápa az általa a 2000-es jubileumi szent év során elrendelt isteni irgalmasság vasárnapja vigíliáján halt meg 2005-ben. Az egyház liturgikus szabálya szerint az ünnepek már az ünnepnap előtti estén elkezdődnek, és ez a tény még hangsúlyosabbá teszi a pápa halálának nagy jelét. Az isteni irgalmasság vasárnapja a legszorosabban kapcsolódik Faustyna Kowalska nővér személyéhez, akit II. János Pál pápa 2000-ben avatott szentté. Ugyanekkor írta elő, hogy a katolikus egyházban húsvét második vasárnapja ezentúl az isteni irgalmasság vasárnapja legyen.

Faustyna Kowalska 1905. augusztus 25-én született mint Helena Kowalska, Glogowiec faluban, a jelenlegi konini vajdaságban, Lengyelországban. A család tíz gyermeke közül ő volt a harmadik. Már 1912-ben hívást érez az Istennek szentelt életre, melyet az elsőáldozása 1914- ben tovább erősít. Vágya azonban, hogy szerzetes legyen, csak lassan teljesül, mert az elemi iskoláját követően, melyet 1917-től kezdett el, hamarosan munkába áll, és már 1921-ben, dolgoznia kell egy ismerős család háztartásában. Mivel nem tágít szilárd elhatározása megvalósításától, 1922-ben szüleinek bejelenti, hogy kolostorba vonul. A szülők ezt ellenzik, s újból cseléd lesz, és bolti munkát vállal. 1924-ben jelentkezik először az Irgalmasság Anyja Nővéreinek rendjébe, ám az elöljáró még további külső munkát kér tőle, de egy évre rá, 1925 augusztusában végre elkezdheti a szokásos jelöltidőt.

Helena szerzetesi élete Krakkóban a novíciusok között kezdődik el, 1926. április 30-án ölti magára rendi ruháját és kapja a Maria Faustyna nevet. Lelki és fizikai megpróbáltatásai már ebben az időben elkezdődnek, mert elkötelezett életútján másfél éves lelki sötétség kíséri. 1928 nagypéntekén megéli Krisztus szenvedéseit és azt a szeretetet, amellyel Isten a Fiát a világba küldte. Hamarosan a varsói központi anyaházba kerül, hogy ott konyhai feladatot lásson el. Közben Vilniusban is jár, hogy nővéreit segítse, majd a rend új varsói házában egy beteg nővér helyett szolgál a konyhán. 1930-tól a rend polocki házában, a sütödében és a péküzletben dolgozik. 1931. február 22-én kapja az Úr Jézus utasítását egy kép elkészítésére. 1933. május 1-jén teszi le Krakkóban örökfogadalmát. Ezt követően Vilniusba utazik. 1934-ben találkozik Eugeniusz Kazimirowski festővel, aki elkészíti az isteni irgalmasság képét. Amikor Faustyna nővér meglátja a képet, sírva fakad, mert a kép nem olyan szép, mint ahogy ő látta. Egészségi állapota miatt ebben az évben felveszi a betegek kenetét. Egy alkalommal, amikor tanulókkal indul vacsorázni, megpillantja Jézust, amint a rend vilniusi kápolnája fölött szívéből áradó sugarakkal megjelenik. 1935 februárjában édesanyja betegsége hírére hazautazik. 1936-ban kerül Krakkóba, ahonnan egészségi állapota miatt több alkalommal is a pradniki kórházba viszik ápolásra. 1938 augusztusában az általános rendi elöljárónak írt utolsó levelében életének minden bűnéért bocsánatot kér. „Viszontlátásra az égben!” – zárul levele. Szeptember 2-án Michal Sopocko atya, aki Faustyna nővér lelki életének kísérője volt a sugallatok és a látomások értelmezésében, elragadtatásban látja a misztikus nővért annak kórházi ágyán. Szeptember 17-én visszaviszik a kolostorba, majd 1938. október 5-én, 22 óra 45 perckor Faustyna Kowalska nővér visszaadja lelkét Teremtőjének. Október 7-én temették el a krakkói kolostor temetőkertjében. A misztikus látnok boldoggá avatásának egyházmegyei szakaszát Karol Wojtyla krakkói érsek zárta le, és az isteni gondviselés kegyelméből, mint II. János Pál pápa 1993. április 18-án ő avathatta boldoggá, 2000. április 30-án pedig szentté Faustyna Kowalskát. Az isteni irgalmasságnak épített bazilikát is a „nagy” pápa szentelte fel 2002. augusztus 17-én a krakkó-lagiewniki negyedben.

„Lelkeket keresek, akik elfogadják kegyelmeimet” – szól Faustyna nővérhez az Úr Jézus egyik utolsó kijelentése. Az isteni irgalmasság üzenete immár hetven éve visszhangzik a világban. Jézus Szentséges Szívét – tudatja velünk Faustyna nővér – nem annyira a világ bűnei sértik, annál inkább a választottak, a keresztények bűnei. Az isteni irgalmasságról szóló első világkongresszus ezért az egyházon belül szeretné felhívni a hívek figyelmét Isten irgalmas szeretetére, hogy a bizalom, amit Szent Faustyna nővér a Megváltó iránt megtapasztalt, a lelki megújulás erejét adja mindazoknak, akik ugyanazzal a bizalommal tekintenek fel Jézus szívére, átszúrt oldalára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..