Pap vagy mindörökre…

A németek által megszállt Belgiumból visszatért szülőhazájába, hogy itt teljesítse küldetését, a szegények és árvák segítését, papi szolgálatát, s hogy végigélje a náci és kommunista időket. Koholt vádak alapján többször ítélték el. Most, kilencvennégy évesen, mosolyogva, békével a szívében mesél életéről, s végzi napi teendőit, melyek a nálánál jóval fiatalabb embert is elfárasztanák…  Szüleinek a Balaton közelében volt malmuk, édesanyja öt gyereknek adott életet, ám csak hármat tudott felnevelni, mert kettő meghalt. A család elszegényedett, a fővárosba költöztek, remélve, hogy ott találnak megélhetést. Regőczi István kisgyerekként rendszeresen ministrált a közeli templomban. Ott szóltak neki, hogy Belgiumban szegény magyar családok gyermekeinek nyaraltatását vállalja egy kanonok. Így jutott Belgiumba, ahol megtanult flamandul. Az üdülés letelte után a fiatalember visszavágyott Belgiumba. Gyalog, az „apostolok lován” indult neki. A kanonok örömmel fogadta. Később felvételt nyert a papi szemináriumba. Az Isten vándora című önéletrajzi könyvében a szentelésről a többi közt ezt olvashatjuk:

“A háborús események úgy hozták, hogy felszólítást kaptam a magyar követségtől, hogy április elsején lehetőség lesz különvonattal a Belgiumban élő magyaroknak hazájukba visszatérni. Előadtam kérésemet a püspök atyának, hogy a körülményekre való tekintettel előbb szenteljenek, hogy április elején hazamehessek a különvonattal. Csodálatos volt az egész szertartás. Kézrátétellel ruházta rám a papi hatalmat, azután együtt mutattuk be a szentmisét. – Most már pap vagy mindörökre – mondta a püspök átölelve, s jöttek sorra mind, akik nekem kedvesek.” A fiatal pap tehát hazatért Magyarországra. Első itthoni szentmiséjét Máriaremetén mutatta be. Aztán Pesterzsébeten lett káplán és hitoktató. Úgy gondolta, egész életét a sanyarú sorsú, árva gyerekeknek szenteli. A háború végén ilyenekből volt éppen elég. Szervezett nekik egy árvaházat, oda fogadta be a kis „sasfiókákat”, ahogyan őket nevezte. Mikor Vácra helyezték, követték a gyerekek, így ott is épített egy árvaházat. Ekkor azonban már 1948-at írtak, következett a magyar történelem egyik legsötétebb időszaka. Az Andrássy út 60.- ba vitték, mert árvaházának államosítása ellen szót emelt. Négy évre ítélték. Szabadulása után Máriabesnyőre került, ahol ismét befogadta az árvákat. Hat év börtön lett a „jutalma”. Ezután már „csak” rövidebb börtönbüntetéseket kapott. Templomot épített Szalkszentmártonban, a hatalomnak ez sem tetszett. Elítélték tiltott sajtótevékenységért is, mert Belgiumban megjelent egy könyve Mi nem hallgathatunk címmel. 1971-et írtak ekkor.

Mindeközben megismerte a kútvölgyi romos kis kápolna történetét, amelyet a Szűzanya tiszteletére emeltek, mert azon a helyen a XVIII. században egy kisgyerek csodálatos megmenekülését Mária segítségének tulajdonították. Regőczi atyának, miközben a kútvölgyi kápolnát próbálta renoválni, börtönbe kellett vonulnia. A tárgyalás idejére szabadlábra helyezték, ezalatt újult meg a kegyhely. Regőczi István alkalmasnak gondolta a helyet a folyamatos engesztelésre. Akkor a környék még elhagyatott volt, az egész várost be lehetett látni onnan. Szűz Mária szobra is a városra tekintett, látta a Parlament tetején a vörös csillagot is… Az imádságok is bizonyára segítettek, hogy a Mária-szobor még mindig áll, a vörös csillag azonban már lekerült a parlamentről.

Ezt a kápolnát vette meg tehát egykor Regőczi István, és azóta kibővítette. A kápolna melletti közértet az 1990-es évek elején elárverezték. Regőczi atya részt vett az aukción, és kilencvenmillió forint fölötti áron vette meg az ingatlant. Ma is nagy összeg ez, hát még akkor… De az imádság, a hit, a remény és az emberek szeretete akkor is segített. A határidőre összegyűlt a pénz. Az önkormányzatnak volt egy kikötése, hogy a boltot öt éven át üzemeltetnie kell. Amikor letelt az idő, a bolt pár házzal arrébb költözött, a templom mellett pedig zarándokház épült. Kertje szabadtéri misék tartására is alkalmas. Mindezt úgy érte el Regőczi atya, hogy közben soha nem volt plébános, nem kapott központilag anyagi támogatást. Saját tulajdona volt egykor a kápolna, maga fedezte a költségeket is. Ma már a Krisztus Mária Műve Alapítvány gondjaira van bízva mindez, Regőczi atya pedig végzi papi teendőit. Nyugdíjas. Néhány éve állami kitüntetést is kapott munkája elismeréseként.

Vasmiséje előtt meglátogattam. A kápolnában hétköznap délelőtt is szép számmal vettek részt a hívek a szentmisén, utána zsolozsmát mondtak. Regőczi István később a „múzeumba” invitált. Mindszenty bíboros bútorait mutatja, melyek a prímási palotának, illetve az amerikai nagykövetségnek voltak berendezési tárgyai. Az állami bizományiban vásárolta őket… Kérdésemre, hogy személyesen ismerte-e Mindszenty József bíborost, Regőczi István így felel: „Apai ágon távoli rokonok voltunk, édesapám Zalaegerszegről származott. A bíboros Vácott meglátogatott minket, ahol a sasfiókokat neveltem, külföldi adományokat is kaptunk segítségével. Legutoljára a letartóztatása előtti hónapban láttam, amikor a Várban meglátogattuk őt, s imáinkról biztosítottuk.”

Elővesz egy bekeretezett levelet a múzeum tárgyai közül, s mutatja: „Kedves Fiam! Mind Tisztelendőségednek, mind a 230 sasfióknak a megemlékezésért, imádságért, hűségért megemlékezéssel, imádsággal és áldással nyújtok viszonzást. Örülök az erős léleknek és kitartásnak. Imáiba ajánlottan áldásommal vagyok jóakarója: Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Esztergom, 1948. november hó 23.” Festmények, feszületek, képek, fotók vannak a múzeumi szobában. Regőczi István életének dokumentumai, emlékei. Mosolyogva veszi elő saját „keresztjeit”, melyeket elismerésként kapott. Köztük van a lourdes-i tiszteletbeli kápláni is.  Amikor élete legnehezebb pillanatáról kérdezem, gondolkodás nélkül feleli: amikor a börtönben megtudta, hogy édesanyja meghalt. A legboldogabb pillanatot firtató kérdésre is azonnal jön a válasz: a papszentelés. És hogy mi az élete eddig be nem teljesült legnagyobb vágya? Mindszenty bíboros boldoggá avatása. Regőczi István kora ellenére folytatja munkáját. Minden hónap hatodik napján elzarándokol Esztergomba, hogy Mindszenty bíboros sírjánál misét mutasson be. Minden csütörtökön este a Regnum Marianum helyén álló keresztnél rózsafüzért mond a szabadságért, a családokért, az édesanyákért. Engesztel. A rászorulókat, a szegényeket, az árvákat támogatja. Építi Isten országát.

(Vasmiséjét március 28-án, Vácott, a székesegyházban mondja délután hat órakor. Budapesten pedig az irgalmasság vasárnapján, március 30-án.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..