Az ügyfél egy ilyen nyitány után akár szokványos akciófilmként is folytatódhatna, Bruce Willis azonban ezúttal nem jön el megmenteni minket: Asghar Farhadi filmje repedésekről mesél ugyan, de azok nem annyira falakon, mint inkább emberi lelkeken nyílnak.
A jómódú, középosztálybeli házaspár kénytelen új albérlet után nézni, s miután az egyik munkatársuk felajánl egyet, beköltöznek. Az előző lakó azonban hátrahagyta holmiját néhány baljós jel kíséretében. S amikor Ranát (Taraneh Alidoosti) zuhanyozás közben valaki megtámadja, kezdetét veszi egy visszafordíthatatlan folyamat . A csupán sejtetett, szörnyű traumát a férj és a feleség különbözőképpen igyekszik feldolgozni: Rana némaságba fojtja szégyenét, Emad (Shahab Hosseini) pedig eleinte segíteni próbál, ám amikor látja, hogy falakba ütközik, csaknem megőrül a tehetetlenségtől. Egy olyan kultúrában, amelyben sajnos még mindig mélyen gyökerező nézet az áldozat hibáztatása, szereplőink húsba vágó dilemmaként élik meg, kérdezősködjenek-e a szomszédoknál az esetről, bevonják-e a rendőrséget, vagyis vállalják-e a szűkebb, avagy a szélesebb nyilvánosságot. Emad az asszony hallgatása miatt lassan a személyes bosszú vállalása felé sodródik, ami magként hordozza magában az újabb, elkerülhetetlen tragédiát.
Farhadi mindezt azzal a lenyűgöző keresetlenséggel mutatja meg nekünk, amely eddigi filmjeit is áthatotta: az imbolygó kamera szüntelenül főszereplőink között jár, arcukat, tekintetüket vizslatja, s önkéntelen gesztusaik, banális tévedéseik, elhallgatott szavaik mögött súlyos titkokat sandít. Mintha nem is fikciós nagyjátékfilmet, hanem magát a rögvalóságot látnánk: szimpátiánk folyamatosan vándorol a férj és a feleség között, mígnem rádöbbenünk, hogy haragudni rájuk képtelenség, megszánni őket viszont kötelesség – morális kelepcébe kerültünk, akárcsak főhőseink. Az ügyfél ezúttal a rendező két korábbi filmjének egyfajta ötvözete is: míg a Nader és Simin – Egy elválás története mindenestül a muszlim kultúra közegében játszódott, a két évvel később bemutatott A múlt már a hanyatló európai civilizáció kulisszái között beszélte el egy párkapcsolat szétbomlását. Farhadi Rana és Emad történetébe a Közel-Kelet mindennapisága mellett egy újabb szálat emel be, a házaspár ugyanis egy helyi amatőr színtársulattal próbálja Arthur Miller Az ügynök halála című darabját. A párhuzam eleinte erőltetettnek, mi több, feleslegesnek tűnik, ám a fináléban kiderül, mennyire szerves része a film-építménynek, fontos erkölcsi tanulságokkal gazdagítva annak üzenetét.
Farhadi megrázóan érzékeny filmjeinek fontos kulcsfogalma a méltatlanság és a kényszer: hősei gyakran önhibájukon kívül kerülnek morálisan vállalhatatlan szituációba, s azon a ponton, ahol egy hollywoodi sztárrendező kamerája már szemérmesen elfordulna, nekik tovább kell küzdeniük a kialakult kényszerhelyzet határait feszegetve. Torokszorító dráma ez, a könyörtelen sorsszerűség ellen tiltakozó ember drámája, aki hiába szeretné, képtelen megakadályozni, hogy lelkének repedései fájdalmas szakadékokká hasadjanak.
