Lehetséges a gyógyulás, lehetséges az újjászületés
Fotó: Tibély Gergely

 

Isten dicséretével, a Nyolc Boldogság Közösség és barátai énekével kezdődött a ragyogó, napsütéses tavaszi délelőttön a program. „Lehetséges a gyógyulás, lehetséges az újjászületés” – hangzott el a közösség napindító imájában. A zenés felvezetés után a nagymarosi plébániakertben Dobszay Benedek ferences tartományfőnök szólt a fiatalokhoz. Arról beszélt, hogy az Istennel való találkozásnak vannak biztos pontjai, pillanatai: a szentségekben jelen van az Úr.
A nagymarosi találkozókon az elmúlt években, illetve a következő alkalmakon is a szentségek méltóságáról, ajándékairól szóltak, szólnak az előadások és a műhelybeszélgetések. Ezúttal a testi, lelki, lelkiismereti gyógyulás szentségei kerültek középpontba. A fakultációkon részt vevők arra keresték a választ, hogy Isten segítségével hogyan lehet a hit, a remény elvesztése nélkül hordozni az élet sebeit, együtt élni a betegségekkel, vagy a gyógyulás útjára lépni.
A főelőadáson a szentgyónás ajándékáról beszélt Száraz László, a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa és Szilágyi Szabolcs piliscsabai plébános.
Újból fölfedezni a szentgyónás ajándékát – erről egy saját életéből vett példán keresztül szólt Száraz László: „Nehézségekkel teli időszak volt, sok konfliktussal, rengeteg munkával. Egyik este már nagyon elfáradtam, arra gondoltam, jólesne egy pohár bor. Aztán a következő este ismét, s a harmadik nap már arra gondoltam, egy laza filmet is megnézhetnék, s közben még egy-két pohár bor is lecsúszhat. Hamarosan észrevettem, hogy bajba kerültem, s éreztem, hogy nehéz lesz a szabadulás. Elmentem gyónni egy nyugdíjas pap ismerősömhöz. Gondoltam, figyelmeztetni fog az alkohollal kapcsolatos veszélyekre. De más történt – arra kért, a következő napokban ismételjek magamban egy evangéliumi mondatot, Péter szavait: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.« Idővel, lassan tisztulni kezdett az ég, sikerült kiszakadnom abból a rabságból.”
Micsoda kincs a szentgyónás! – folytatta az előadó. A penitencia imádságra való meghívássá vált a számára: „Ezt az imát adta, és el is mondom, ha úgy érzem, újból a pohár után nyúlnék.” Száraz László az előadásában azt is hangsúlyozta, a gyónás nem csupán magánügy, mert a közösség szolgálata felé vezeti az embert.
Szilágyi Szabolcs piliscsabai plébános szintén a gyónás fel- és megszabadító erejéről beszélt. Tavaly egy harmincnapos dobogókői lelkigyakorlattal ünnepelte meg, hogy hetedik éve pap: „Átformáló élmény volt megújulni, a harmincadik napon életgyónást végeztem, és átéltem, hogy Jézus velem van, átölel a bűneimmel együtt – és akkor a bűneim eltűntek.”
Az előadás második részében arról volt szó, hogy a bűnbánat emberi szempontból nézve pozitív dolog, a valóság ismeretére tanít, teljesebb életre vezet. „Beláttatja, hogy bűnös vagyok. Tehát a valóság teljesebb ismeretére vezet, egyúttal rádöbbent arra is, hogy Jézus megváltott a bűneimtől. A bűnbánat a szabadság útja, ami végül is az életre vezet” – mondta a piliscsabai plébános.
Ezután Száraz László Rembrandtnak A tékozló fiú hazatérése című festményéről elmélkedett. (A festmény képeslap méretű reprodukcióját minden Nagymarosra érkező megkapta.) A képen a tékozló fiú az apja előtt térdel, aki magához öleli őt. A Központi Papnevelő Intézet spirituálisa szerint „ez a festmény elgondolkodtathat arról, mit jelent a hazatérés az irgalmas Istenhez. Ez az ölelés maga a feloldozás. Valamiképpen a gyónás szimbóluma, mert a szentgyónás nem a problémamegoldás, hanem az irgalom helye.” A festményen az apa egyik keze szinte nőies, a feltétel nélküli anyai szeretetet jelképezi, a másik kéz férfias, azt üzeni: „Erőt adok neked, célt és lendületet, azt akarom, hogy növekedjél!”
Az előadók a gyónással kapcsolatos lelki vívódásokról is szóltak párbeszédes formában. Elhangzott: vannak, akik úgy érzik, a gyónás gyakorlata „szokásukká” vált, s nem jelent „élményt”. Az előadók nekik azt tanácsolták, gondoljanak bele abba, milyen értéket közvetít, mire hív a szentgyónás, melyben Isten nemcsak megbocsát, hanem meg is erősít, továbblendít. A visszatérő bűnösöket, akik bár megfogadták, hogy kerülik a bűnt, mégis újra beleesnek, arról biztosították az előadók, hogy a jövő előre nem tudható, a múlt bűneit gyónjuk meg. Ugyanakkor érdemes tervet készíteni, hogy a visszatérő bűntől (függőségtől) hogyan szabaduljunk meg.
Sokak nem tekintenek bűnnek bizonyos bűnöket, amelyeket az Egyház annak tart. Ezzel kapcsolatban Szilágyi Szabolcs hangsúlyozta: „Lehet, hogy tévedünk, fontoljuk meg, ha valamire azt mondja az Egyház, hogy az bűn, azt sok-sok szent ember közös tapasztalata alapján mondja; végső soron az Egyház azt próbálja közvetíteni, amit Jézustól hall.”

*

A főelőadást követően a Nyolc Boldogság Közösség vezetésével szentségimádás kezdődött, majd számos lelkiségi műhely és fakultáció várta a résztvevőket.
A délután 4 órakor kezdődő szentmise elején Marton Zsolt, a Központi Papnevelő Intézet rektora köszöntötte Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottságának elnökét, valamint a főcelebránst, a házigazda Beer Miklós váci megyéspüspököt.
A szentmise bevezetőjében a váci főpásztor kérte az Urat, hogy a résztvevők személyesen is választ kaphassanak nehéz kérdéseikre, hogy Isten miért engedi meg a bűnt, azt, hogy sebeket szerezzünk, hogy kudarcot valljunk. „Megengedi, de mindig esélyt is ad, gyógyít, mellettünk áll” – tette hozzá a püspök.
Szentbeszédében Beer Miklós rámutatott: mindnyájan bűnösök, esendők vagyunk. Elmesélte, az év elején egy rossz mozdulat miatt olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy kerekesszékbe is került egy időre. „Azóta más szemmel nézem a világot. Megértettem, milyen kiszolgáltatott a ke­re­kes­székbe kényszerült ember élete, s hogy például miért lenne fontos akadálymentessé tenni a templomainkat. Egy buta mozdulat miatt egy szempillantás alatt tehetetlenné váltam. Esendők vagyunk, könnyen elesettek lehetünk. Megtörténik az is, hogy bűnt követünk el – folytatta a püspök –, belekeveredünk egy rossz kapcsolatba, egy pillanat alatt rendezetlenné válik az életünk. A bűneink és a sebzettségünk jellemzi az életünket. De miért engedi a Jóisten, hogy szembeforduljunk az ő rendjével, hogy megsebesüljünk és hogy meghaljunk?”
Beer Miklós Ferenc pápát idézte, aki egyszer azt mondta, nem szeretne steril, túlszabályozott Egyházban élni, ahol mindig minden ragyog. Ezzel azt is szándékozta mondani: a mindennapi küzdelmünk a feltétele annak, hogy merjünk hinni Isten felszabadító szeretetében.
Arról is beszélt a váci főpásztor, hogy éppen egy könyvet olvas Jézus utolsó napjáról, és most, idős fejjel érti meg igazán, Isten Fia mit vállalt értünk azzal, hogy kínhalált halt a kereszten. „Rádöbbentem arra, teljes egészében vállalta a sorsunkat, s amikor felkiált: »Én Istenem, miért hagytál el engem?«, mindannyiunk nevében kiált fel, s ezzel reményt is ad, hogy ő minden helyzetben együttérez velünk. Velünk van a küzdelmeinkben, új esélyt ad, megbocsát személyesen nekünk, keresztre vitte súlyos kudarcainkat, és ezáltal gyógyít. Minket pedig arra hív, hogy gyógyítsuk egymás sebeit. Azt várja tőlünk, hogy a tanítványai legyünk. Legyetek tanítványok! – mondta a fiataloknak a püspök – Nem elég, hogy vallásosak vagyunk, tanítvánnyá kell lennünk, aki ellesi Jézus lelkületét, aki segít a másiknak talpra állni, akár a lelki halálból is, aki ott áll a másik ember mellett a bajban is. Jézus egymásra bízott bennünket, és amikor az ő lelkületével tanítványaivá válunk, az Egyház Isten házává válik az emberek között. A küzdő Egyház képes gyógyítani az emberiséget” – zárta beszédét ­Beer Miklós.
A találkozót közös éneklés zárta a szombathelyi Új Esély Dicsőítő Zenekarral – ők szolgáltak a szentmisén is –, valamint táncház a Jászok Együttessel.
Idén harmincéves a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó kísérőrendezvénye, a Gyerekmaros, amely a fiatalabbak és a gyerekek lelkinapja. A programokon közel nyolcszázan vettek részt, korosztályok szerint öt altáborban. Egy altábor több kiscsoportot foglal magába, amelyekben tíz-tizenkét gyerek alkot közösséget egymással és csoportvezetőikkel. A programokon (kiscsoportos foglalkozás, közös imádság, énekek, játékok) igyekeznek a szervezők hozzásegíteni minden résztvevőt, hogy valóban találkozhasson Jézussal. A lelki program része az ugyancsak korosztályonként megtartott hittan, majd a gyerekek, fiatalok együtt vesznek részt a záró szentmisén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..