Erre a Te Deumra – mint azt Snell György, a bazilika plébánosa, iskolaügyi referens köszöntőjében mondta – nagyon nehéz tanév végén került sor. Hozzátette: az iskolafenntartóknak, az intézményekben dolgozóknak számtalan problémával, gonddal kellett szembesülniük, ám mindezek ellenére a tanárok és a diákok egyaránt eredményes tanévet tudhatnak maguk mögött. Homíliájában Erdő Péter bíboros szólt arról, hogy „ugyan vége a szorgalmi időnek, de mindenki tudja, hogy a pedagógusok jelentős része nyáron is dolgozik, hiszen az elmúlt húsz év egyik legnagyobb eredménye, hogy – a szociális üdültetés megszüntetése ellenére – az egyházi iskolák számos katolikus gyerektábort szerveznek”. Mint mondta, ezek a hit szellemében megvalósuló, az egyház szeretetétől kísért szabadidős programok hozzátartoznak az egyházi iskolák életéhez. Beszédének folytatásaként a többi közt e szavakkal fordult a több száz megjelenthez: „Az év vége a számadás ideje is. Sok pedagógus ilyenkor fáradtan, vagy szembesülve azzal, hogy a gyerekek nem tanulnak megfelelően – az oktató legjobb szándéka ellenére sem – az elhangzott evangéliumi részre gondol, melyben arról volt szó, hogy a gyöngyöket akárki elé mégse vessük oda… Azok a fiatalok azonban – folytatta –, akik e tanárokra vannak bízva, semmiképp nem »akárkik«, hiszen ebben a fiatal életkorban senki nem olyan megmerevedett, megátalkodott egyéniség, hogy ne lehetne utat találni lelkéhez és szelleméhez. Ebben áll a pedagógia művészete, ebben áll a keresztény szeretet találékonysága is.”
Öröm látni-hallani, hogy más a légkör a katolikus intézményekben, mint egy-egy zaklatott, hisztériás egyéb iskolában – folytatta a bíboros. Nyugalom, tárgyszerűség, harmonikus együttlét jellemzi őket. Az evangéliumból tudjuk azt is, hogy keskeny az út és kevesen járnak rajta, mely az örökkévalóság felé vezet, ám széles és forgalmas a pusztulásba vezető. Aki a tömeggel, a divattal sodródik, rossz irányt is vehet. A katolikus iskolák Magyarországon nem a tömeget és a széles utat jelentik. Katolikus iskolába küldeni gyermekeinket nem magától értetődő, inkább személyes megfontolást kíván a szülők részéről is. Keskeny ez az út – főként ha a számokat nézzük –, de reménykedhetünk, hogy jó helyre vezet. Az iskolai kápolnák, az osztálytermeket díszítő, nemzeti történetünket és a katolikusságunkat jelző tablók, térképek, rajzok azt sugallják, hogy ezekben az iskolákban a kötelező tananyag mellett valami plusz értéket is kapnak fiataljaink.
„Persze az is fontos – mondta a főpásztor –, hogy a diákok lássák: magunk is értékek mentén élő emberek vagyunk. Valamit az életben nagyszerűnek találtunk, és ezt akarjuk másoknak is továbbadni. Hitünket, keresztény életmódunkat és persze tudásunkat is. Így nevelhetünk keresztény, értékes magyar embereket, akikre ma és a jövőben oly nagy szüksége van az országnak.”
A szentmise végén a bazilikában megjelentek elénekelték a Te Deumot és a Himnuszt, majd Snell György plébános meghívására rövid beszélgetésen vettek részt.
