Fotó: Merényi Zita
Farkasmály, Pipishegy – ilyen bájos nevek állnak a kisvasúti állomások tábláin, amint Gyöngyöst elhagyva Mátrafüred felé tartunk. Az ablakból látjuk, hogy vannak, akik a biciklit vagy a gyaloglást választották. Az idő most éppen alkalmas a sétára: se nem túl meleg, se nem túl szeles, bár nem sokkal korábban még úgy tűnt, vihar lesz. Útközben, a lombok között még visszatekintünk a városra, de aztán hamarosan mindannyiunkat elnyel az erdő: két zöld fal a vonat két oldalán.
Hogy Mátrafüred közigazgatásilag Gyöngyöshöz tartozik, eddig nem tudtam. Most kiderül: szoros a kapcsolat közöttük, egyházi szempontból is. Ennek szép jelképe – mint Hiesz György polgármestertől megtudom –, hogy a városból Mátrafüredre, a gyöngyösi Szent Bertalan-templomtól a mátrafüredi Keresztelő Szent János-kápolnáig vezető kerékpárutat nemsokára bővítik, felújítják, szélesítik. Segítettek a kápolna huszonötmilliós felújításában is, és az önkormányzat meg az érsekség közös vállalkozása lesz a Szent Bertalan-templom száz évvel ezelőtt, a nagy tűzvészben leégett toronysisakjának jövő évi újraépítése is.
Mátrafüred felé halad a vonat az érsekkel és a gyöngyösi ministránscsapattal. Magyarország egyik legendás üdülőhelye felé, amely a 2010-es évektől megint egyre többek vakációs célpontja – akkor sikerült ugyanis turisztikai áttörést elérni, felülkerekedni a kilencvenes évek szakszervezeti üdülőhálózatának összeomlása utáni gondokon.
Juhász Ferenc plébános hívására érkeztünk, hogy a külsőleg nemrég felújított kápolna megáldásán és Keresztelő Szent János ünnepén, az úgynevezett Bene-búcsún részt vegyünk. A búcsút az 1710–1713-as pestisjárvány után rendezték meg először, a hagyomány a XX. század húszas-harmincas éveiben tört meg. De aztán a település lokálpatriótáinak egyesülete, a Bene Egylet huszonhárom éve felújította. Hogy honnét a Bene név? Mátrafüred korábbi nevét, a Benehátat őrzi, amelyet a harmincas években változtattak Mátrafüredre. Fürdeni azonban csak a hatvanas években, mindössze néhány éven át lehetett itt, a szép reményekkel megnyitott strand vize ugyanis nagyon hideg volt.
A búcsú kétnapos, szombaton a világi része zajlott le kispályás labdarúgó-bajnoksággal, asztfaltrajzversennyel és a község történetét bemutató fotókiállítással, ma következik az egyházi rész: az érseki mise, majd fél háromkor a Mátra oldalában a „Máriácskát” felkereső litániás körmenet. Minden résztvevő élelmiszercsomagot kap kétféle szendviccsel, nápolyival és üdítőitallal.
Mint megtudjuk, háromszáz emberre számítottak, de már első pillantásra is látszik, hogy sokkal többen – legalább kétszer, de inkább háromszor annyian – érkeztek. Sok kislányt népviseletbe öltöztettek a szülők, a látvány kedves, színes. Családi nap ez a mai; gondolom, a többség erdőjárással, kirándulással, játszóterezéssel folytatja majd.
Ternyák Csaba azzal kezdi a misét, hogy ma lélekben egy kicsit mindannyian mátrafürediek vagyunk, majd megáldja a templomot, arra kéri Istent, hogy árassza ki kegyelmét az imádság e házára, s azokért fohászkodik, akik áldozatukkal, munkájukkal lehetővé tették a felújítást. Azokról is megemlékezik, akik szertartásokra, imádkozni jönnek majd a templomba. „Sokaságuk legyen házad igazi ékessége”, kéri költői szavakkal.
Prédikációjában a zsoltárt idézi: „Hálát adok neked, hogy oly csodásat alkottál.” Itt és most is a hálaadás ideje érkezett el, hangsúlyozza. Csak az ember tud hálát adni. Ritkán gondolunk bele, milyen nagy dolog, hogy élhetünk, itt és most. Hogy élünk, és éppen mi élünk – mert sok millió más ember is élhetne helyettünk. Ma a létezésünk feletti örömmel telik meg a lelkünk, mert ráébredünk, hogy ez isteni kiválasztás eredménye.
Ez a nap Keresztelő Szent János születésnapjának ünnepe. Rajta kívül csak két másik személy születésének évfordulóját ünnepeljük katolikus berkekben: Jézusét és Máriáét. Hogyan lehetséges, hogy János ennyire fontos számunkra? Előfutár volta teszi azzá. Az a küldetése, hogy a választott nép életét „átállítsa”. Amikor feljöttünk Mátrafüredre, a vonat egy szakaszon lelassult, majd nagyot zökkenve indult tovább. Akkor állították át a váltót, hogy jó irányba jöjjünk. Mindenki életében szükség van erre a váltásra!
Egy paphoz egyszer a mise után bement valaki, és lelkendezve elújságolta, hogy megtért a prédikációja hatására. – És melyik rész hatott önre így? – kérdezte a pap, egy kicsit kihúzva magát. – Az, amikor így szólt: „Most pedig áttérek prédikációm második részére.” Ekkor ugyanis ráébredtem: ideje lenne nekem is áttérnem életem második részére.
Az Úr mindannyiunkat megtérésre hív, de nagyon szelíden, szabadságunkat feltétlenül tiszteletben tartva. Mindennap felkínálja a váltás lehetőségét, és arra indít, hogy begyakoroljuk, hogyan választhatjuk egyre inkább őt, miként fogadhatjuk be egyre inkább az életünkbe. Így van ez ma is, itt is, ezen a csodás helyen. Isten arra kér, hogy ismerjük fel: eddig rossz irányba tartottunk, és korrigáljunk. De nemcsak erre kér, hanem arra is, hogy legyünk az előfutárai, mint Keresztelő Szent János volt. Hogy békességünket, örömünket észrevegyék a környezetünkben. Hogy kilépjünk életünk középpontjából, és Jézusnak, embertársainknak adjuk át a helyet. Önzetlen, másokért tevő, közösségi emberekké váljunk.
