Fotó: Gieszer Richárd
Michael August Blume látogatásának célja a pasaréti ferences plébániához tartozó jelentős számú fiatal család megerősítése, bátorítása volt. A liturgia kezdetén az egyházközség családjainak képviselői olasz, a nuncius egy honfitársa pedig angol nyelven köszöntötte Michael August Blume-ot. Ajándékuk a több hete érte végzett imádság volt, valamint a magyarországi hidegre való tekintettel – amit az előző szolgálati helye, Afrika meleg éghajlata után különösen nehéz lehet megszoknia – sapka, sál, kesztyű és pálinka volt.
Az apostoli nuncius szentbeszédét magyar nyelven olvasták fel. Isten arra teremtette a férfit és a nőt, hogy sokasodjanak, és népesítsék be a földet – emlékeztetett homíliájában Michael August Blume. E tervében szeretetének különleges misztériuma volt elrejtve, vagyis az, hogy egy nap majd egy családban, amely a Szűzanya és Szent József házasságán alapul, Isten emberi formában jelenik meg, s attól a naptól a fogva az emberi történelem már soha többé nem lesz ugyanaz, mint korábban volt.
Akik szentségi házasságban kapcsolódnak össze, azoknak az a hivatásuk, hogy tükörképei legyenek a Szent Családnak – hangsúlyozta Michael August Blume.
Az első dolog, amit a Szent Családtól megtanulhatunk, az a csönd leckéje – folytatta beszédét a nuncius. – Názáretben nem volt villany, mobiltelefon, rádió, tévé, internet. Ma azt kérdeznénk, hogyan tudtak egyáltalán létezni? Az emberek nagyon egyszerűen éltek akkoriban, csendben, Isten és a család iránti odaadással végezték munkájukat. Megértették, amit a Szentírás első lapjain olvasunk: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél” (Ter 3,19).
A nap során a csöndet az imádság alkalmai törték meg. Megtanulták a csöndben keresni és otthonukban felismerni Isten jelenlétét, aki értelmet adott az életüknek és munkálkodásuknak. Ez csak úgy lehetséges, ha hagyjuk, hogy Isten szóljon hozzánk, és kérjük őt, hogy töltse be az életünket. Manapság az emberek számtalan dologgal zsúfolják tele a mindennapjaikat, csak épp azzal nem törődnek, ami Istentől jön: a belé vetett hittel, szavának hallgatásával. Ha nem tanuljuk meg a Szűzanyától, hogyan hallgassunk oda Isten szavára, soha nem leszünk igazán elégedettek. Így csak olyan dolgokban keressük a boldogságot, amiket néhány év múlva eldobunk. Isten szava azonban soha nem avul el, mindvégig velünk marad, ha engedjük, hogy belépjen az elménkbe és a szívünkbe.
A Názáretben élő Szent Családtól megtanulhatjuk azt is, mi a munka értéke. A munka Isten ajándéka számunkra, hogy általa mi és szeretteink is élhessünk, szerethessünk, és kamatoztathassuk mindazt az ajándékot, amit tőle kaptunk. Hányan szenvednek attól, hogy nincs munkájuk, haszontalannak érzik magukat, nem tudják fenntartani magukat és a családjukat! Oda kell figyelnünk rájuk.
A Szent Család példaértékű számunkra azért is, mert názáreti otthonukban minden Istenről beszél. A családban mindenkinek van helye, senkit nem hanyagolnak el, és mindenki növekszik méltóságában. Szent Pál mindezt összefoglalja, amikor a kolosszei közösséghez szól, ahogyan a szentleckében hallottuk. Emlékezteti a híveket arra, hogy Isten kiválasztotta őket, szerette őket, és türelmes volt irántuk bűneikben. Ezért nekik is meg kell bocsátaniuk másoknak, ahogyan Isten megbocsátott nekik, és vállalniuk kell a szeretetet, amely csodálatos összhangban mindent egybefog.
Szép volna, ha a családokban nap végén még egyszer elolvasnák a mai szentleckét – mondta a nuncius. – Így Isten szava, amit a Szűzanya olyan elmélyülten hallgatott, bennünk lakik majd, szebbé teszi családunkat, és azzal az értelemmel tölti el, amit Isten szánt neki. Világunkban így lesz majd jelen egy kicsit több öröm, olyan boldogság, amely maradandó – zárta homíliáját a nuncius.
A szentmise után Michael August Blume kezébe vette a Kisjézus szobrát, s így várta a gyermekeket, akik megérinthették azt, majd közösen énekeltek. Szent Család ünnepéhez kapcsolódva a nuncius áldásban részesítette a családokat.
A liturgikus eseményeket követően Michael August Blume találkozott az egyházközség ministránsaival és a helyi lánykórus képviselőivel. Mesélt nekik az életéről, majd meglátogatta a pasaréti ferences közösséget, s együtt imádkozott és ünnepelt velük.
Forrás: Pasaréti Ferences Plébánia
