A kilencvenes évek közepén működő Budapesti Pásztorkör egyfajta baráti alapon szerveződő, missziós irányultságú ökumenikus imaközösségként tevékenykedett. Alapítóinak sorában ott volt Marik József, az Emmánuel közösség magyarországi vezetője és Aszalós János is. Mint fiatal tag, ennek a közösségnek a munkájába kapcsolódhattam be magam is László Viktorral, az Ez az a nap! szervezőiroda későbbi alapítójával együtt. A felszabadult imádságok során valóban a Szentlélekben kerültünk egyre közelebb egymáshoz, átélve azt a mélységes összetartozást, amely Krisztusba vetett közös hitünkből fakad. A protestáns testvérek közül sokan elképedve látták, hogy vannak „élő hitű” katolikusok is. Mi viszont arra csodálkoztunk rá, hogy a kisebb protestáns közösségek képviselői sem feltétlenül szektás gondolkodásúak, és sok képviselőjüktől van tanulni valónk emberi érettségüket és missziós elkötelezettségüket tekintve. (Gyorsan hozzáteszem: Isten kegyelméből mi olyan vezetőkkel találkoztunk, akik tiszteletben tartották katolikus identitásunkat, és a későbbi együttműködés során sem akarták a mieinket átcsábítani a saját felekezetükbe.) Együttléteink során gyakran hangzottak el a bűnbánat és a bocsánatkérés szavai, amiért egyik vagy másik csoport képviselői korábban megvetően beszéltek a másik egyházról, közösségről. A kiengesztelődésnek ebben a légkörében születtek meg azok az első ökumenikus összejövetelek, amelyeknek mi is aktív résztvevői voltunk.
Ezek közül az első az a közös szilveszter volt, amelyet 1997 és 1998 fordulóján tartottunk a budapesti Városmajorban, a BSE Röplabdacsarnokban. Emlékezetes, ahogyan itt romba döntöttük azt a kartondobozokból épített hatalmas falat, amely a keresztényeket elválasztó gyanakvást és gyűlölködést jelképezte. Ezután már évente rendeztünk olyan találkozókat, amelyek középpontjában a közös imádság, a zenei dicsőítés és az evangélium hirdetése állt. Mindig nagyon odafigyeltünk arra is, hogy a gyermekszolgálat színvonalas legyen, és a határon túli magyarok is eljuthassanak hozzánk.
Az ezredfordulóhoz közeledve egyre nagyobb igény jelentkezett arra, hogy a magyar keresztények láthatóbb és észrevehetőbb módon tehessenek tanúságot közös hitünkről. Ezért 2000. június 10-én csatlakoztunk a Felvonulás Jézusért elnevezésű világméretű kezdeményezéshez, amelynek keretében a világ százötven országában mintegy húszmillió keresztény vonult végig a nagyvárosok utcáin. Büszkék vagyunk arra, hogy ennek a nagy találkozónak a fő szervezője már a mi közösségünkből került ki. Megdöbbentő volt, hogy e teljesen alulról szerveződő eseményre több mint húszezer magyar keresztény jött el és vonult végig a Parlamenttől a Lánchídon át a Tabánig. Ettől kezdve évente rendeztünk nagy találkozókat az időközben felállt Ez az a nap! szervezőirodán keresztül, az utóbbi években már a Budapest Sportarénában.
A fiatalok evangelizációja szempontjából nagyon fontos zenei dicsőítés mellett az összejövetelek középpontjában mindig a magyar nemzetért mondott imádság állt. Erre a szolgálatra legtöbbször a történelmi egyházak püspökeit és a kisebb egyházi közösségek fő vezetőit sikerült megnyerni. Katarzist hozó kiengesztelődési gesztusokra került sor magyar és cigány származású hívők között, de magyar és szlovák, magyar és román keresztények között is. A következő Ez az a nap! Fesztivál május 24-én lesz a Budapest Sportarénában. Hisszük, hogy közös dicsőítésünk és imádságunk nemzetünk lelki megújulását szolgálja.
(Folytatjuk)
