Fotó: Lambert Attila
A somlóiak süteménnyel megrakott kosárkákkal sietnek eléjük, ismerősként üdvözlik az érkezőket. Ők Kisbérről jöttek, mégpedig gyalog, tudom meg később az egyik zarándoktól. Egyre többen gyűlnek össze a virágokkal díszített betlehemi ház előtt, a találkozási pontnál. Innen, a falu központjából indul majd a zarándokok menete az elcsendesülésre hívó sétányon át az erdőszéli kegytemplomhoz.
Sarlós Boldogasszony ünnepén járunk ebben a kis vértesi faluban. Évszázados hagyomány hívja ilyenkor a búcsúsokat Máriához, a Szorongatottak Vigasza- (Auxiliatrix Afflictorum-) kegyképhez. 1736-ban érkezett ide a Szűzanya képe a kapucinusok magyaróvári templomából, s azóta sok imát meghallgatott már a Szorongásokban Szenvedők Segítője.
A szocializmus éveiben elsorvasztott búcsú újjáélesztése a falu és az egyházmegye közös ügyévé vált. Ma már közel ezer zarándok látogat el ide a környék falvaiból és az egyházmegye távolabbi településeiről.
A kezdetekről Bedy Sándor plébános mesél: Az első alkalommal a búcsúsok számára a kegytemplom mellett felállított padokat felborogatta az éjszakai vihar. „A somlóiak ezért sátrat béreltek, ez azonban nagy anyagi megterhelést jelentett az egyházközség számára. Az önkormányzat sietett a segítségükre: sátrat vásárolt, amely nemcsak a búcsú, de a falu sok más rendezvénye számára is alkalmas helyszínnek bizonyult. A település vezetése és az Egyház között kiváló az együttműködés, mondja Pfiszterer Zsuzsanna, a zarándoklat főszervezője. A mai lakosok a XVIII. században Esterházy József gróf hívására érkezett dunai bajorok leszármazottai. Akkoriban, a paraszti étforma körülményei között még természetes módon öröklődött nemzedékről nemzedékre a nyelv és a kultúra, napjainkban azonban mindez már tudatos erőfeszítést kíván – hangsúlyozza Zsuzsa, aki germanistaként szívügyének tekinti a hagyományok ápolását.
Sarlós Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva új küldetést fogalmazott meg az egyházmegye, amikor Spányi Antal megyéspüspök 2010-ben a búcsú életben tartásának és megújításának szándékával a településre hívta a gyermekért imádkozókat, a várandósokat és a gyermekes családokat. Az első zarándoklatra 2011-ben, az egyházmegyében meghirdetett családok évében került sor, s azóta minden esztendőben egyre több pár érkezik a búcsúra, hogy gyermekáldásért imádkozzon, vagy hálát adjon a megszületett gyermekért és a családért. Régebben szokás volt – és sokfelé ma is élő hagyomány —, hogy a hívek köszönetként fogadalmi táblákat helyeztek el a kegytemplom falain. Vértessomlón új formát találtak ennek a szép szokásnak. Hálaszívek – Zalavári Fruzsina iparművész rézből készült ezüstözött alkotásai – kerülnek a falra, rajtuk a megszületett gyermek keresztnevével és születési évével. Tavaly tizenkét szívet áldott meg és helyezett el Spányi Antal Vértessomlón, idén pedig nyolc gyermek születését köszönték a hívek Mária közbenjárásának.
Smohay András és felesége, Ágnes a hat hónapos Imréért adott hálát. A házaspár 2012 óta jár vissza Vértessomlóra. Éveken át imádkozták a gyermekáldásért közbenjárást kérő, itt megismert imát. Hét évig várakoztak Imrére. „Újra és újra beálltunk az áldást kérők sorába. Kívülről nézve reménytelennek tűnő helyzetben voltunk, hiszen a gyermektelenségnek nem volt semmi konkrét oka. Sokat hallunk a hit, a remény és a szeretet erényeiről, de a reményről valójában nem sokat tudunk. A remény ma számomra azt jelenti, hogy az emberileg lehetetlennek tűnő helyzeteket sem szabad feladni.” Nehéz időszakról számol be a házaspár, keserű csalódásokról, a kapcsolatukat megterhelő élethelyzetekről. „De közben számtalan kegyelemben volt részünk, sokan imádkoztak értünk, és a próbára tett kapcsolatunk megerősödött” – mondják.
Ezúttal is hosszú volt az áldást kérők sora. Egyesek gyerekkel a karjukon, mások könnyekkel a szemükben várták Spányi Antal áldását. „Vannak, akiket sok szenvedés ér a gyermekvárás időszakában. Sokra képes a tudomány, az Egyház is támogat bizonyos módszereket, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy hittel kell élnünk, mert az imádság csodákra képes. Ezt tapasztaltam meg itt” – mondja a főpásztor, aki maga is elérzékenyül az áldásra váró emberek láttán.
A szentmisét a kegytemplom előtt felállított sátorban mutatják be. Ide vonul a püspök vezetésével a falu főutcáján végighaladó menet. A házakat elhagyva az út a dombok között fut tovább. Festői a táj, s a látványt gazdagítják a kultúrát teremtő, mindent megszépítő emberi munka eredményének nyomai. Énekelve halad a menet. Az utolsó kanyar előtt Spányi Antal megáll, fohászt mond a díszkapu előtt, majd imádkozva lépnek be a hívek Mária kertjébe. Az út mentén mindenütt virágok. A sátorban válik igazán kézzelfoghatóvá, mit jelent a faluközösség számára a búcsú: Mária szobrát körbevéve több száz szál kardvirág díszíti az oltárt, előtte kék bársonyra helyezve fekszik a nyolc ezüstözött hálaszív.
Spányi Antal szentbeszéde a várandós Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szól. A sok Mária-ünnep közül az egyik legkedvesebb a Sarlós Boldogasszony ünnepe – mondja. – Az Egyház két asszonyt állít elénk ezen a napon. Erzsébet és Mária sorsa különlegesen alakult, hiszen mind a ketten valami mást terveztek, mást akartak, ám Isten beleszólt az életükbe. Találkozásuk azt üzeni számunkra: az embernek törekednie kell az engedelmességre, arra, hogy fejet hajtson Isten akarata előtt. „Az isteni akaratba való belesimulás tette alkalmassá Máriát és Erzsébetet arra, hogy az Úr áldása megnyilvánuljon az életükben, és megtalálják a kiteljesedést” – mondta a főpásztor, és arra buzdította a híveket, hogy váljanak hasonlóvá a Szűzanyához, aki képes volt kimondani: „Legyen nekem a te igéd szerint.” A megyéspüspök úgy fogalmazott: a gyermek az egyik legdrágább kincsünk. „Isten ajándéka, áldása az életünkben.” Születése nem magától értetődő, nem jár az embernek a természet rendje szerint. Ezért folytonosan könyörögnünk kell a családért, hálát kell adnunk a felmenőinkért és az utánunk jövőkért, mindazokért, akik bíznak bennünk és mellettünk állnak. „Aki képes e titkok szemlélésére, az békességet és örömet talál, mert Isten meghallgatja a tiszta szívből fakadó imát, megengedi, hogy megtapasztaljuk áldását, és kész arra, hogy naponta megújítsa az életünket. Adja az Úr, hogy imáink meghallgatásra találjanak! A búcsú kegyelméből érezzük mindannyian Isten áldását, a békét, a szeretetet, a mindent megújítani képes szent reményt!” – fogalmazott a megyéspüspök.
A zarándokok nyitott lélekkel hallgatták a főpásztort. Hálát adtak, segítséget kértek, erőt merítettek a szentmiséből a hétköznapok feladataihoz, jövőjük építéséhez. A gondjaiba süllyedt ember biztatásra talált, s a közösségben átélhette, hogy az életünk ünnep, ajándék, és rajta van Isten áldása.
