Az emberiség gyarapodásával, a technikai előrehaladással párhuzamosan egyre fokozottabban beavatkozott az erdő életébe. Mindkettő életét veszélyeztette, ha ez a beavatkozás a Teremtő által alkotott természeti törvényekkel ellentétesen történt. Évszázados felismerés ez, mégsem sikerült megfékezni a világ erdeinek pusztítását. Napjainkra mégis tudatosult, hogy az ember élete és jóléte függ az erdők fenntartásától, védelmétől és gondozásától. Ennek a felismerésnek köszönhetően született meg az erdők évének gondolata. 2011-ben hazánkban is rendezvények sorozata szolgálta az erdők ügyének felkarolását.
Az erdők valamennyi fája egy történelemkönyv lapjait alkotja. E könyv lapjainak sorai a fa évente képződő évgyűrűi. Az évgyűrűk átölelik a fa szívét, és elmesélik életének történetét. Az egymást követő erdőállományok nagy történelmi távlatokat hordoznak magukban. Az idők folyamán az erdőtársulások (erdei ökoszisztémák) összetételébe, szerkezetébe az ember egyre nagyobb mértékben avatkozott be annak érdekében, hogy az erdő haszna megfeleljen igényeinek. A baj akkor következett és következik be, ha az ember érdekei feledtetik az igazságot, hogy az erdő a fák társadalma, ahol a társadalmi együttélés íratlan szabályai a természeti törvények, a teremtett világ törvényei.
Az ókor embere természetes része volt az erdőnek, amelytől számottevő mértékben függött az élete, a sorsa. Ennek megfelelően igyekezett az erdő szerkezetét alakítani, vagy az erdőt kiirtani. Az erdők nemzetközi évében fontos arra emlékeztetni, hogy az erdőirtásról szóló legősibb történelmi feljegyzés, a Gilgames-eposz milyen drámaian mutatja be az erdőirtás következményét, az elsivatagosodást. A történet szerint az ősi Egyiptom és Mezopotámia termékeny földjei váltak egykor sivataggá az erdőirtás miatt. A fa ennek nyomán ritka árucikk lett, hogy értéke megközelítette a drágakövekét. Mezopotámia összeomlása részben az erdőirtásnak miatt következett be, és a görög civilizáció hanyatlásának okai között is szerepel az erdőirtás. A Római Birodalomnak is rengeteg fára volt szüksége: Krisztus előtt 200 körül a mai Olaszország területéről szinte eltűntek az erdők, a termőföldek terméketlenné váltak. A népesség növekedésével együtt nőtt az éhínség, amelynek később a birodalom összeomlásához is volt köze. Mint látható, már a régmúltat is az ember és az erdő közötti kedvezőtlen „gazdasági” kapcsolat jellemezte. A súlyos természeti és gazdasági következményekből azonban mindmáig nem tanult eleget.
Az erdőt a középkorban főleg tűzifaként, épület- és hajóépítési, bányászati és kohászati céllal, a vadászat és az állattenyésztés (például makkoltatás) szolgálatában hasznosították. Az ember a fafelhasználás növekedését látva ismerte fel, hogy az erdőkkel gazdálkodni kell, a kitermelt fa helyét, a „vágásterületet” a továbbiakban is erdővel kell hasznosítani, az üres erdőterületeken pedig ismét erdőt kell létesíteni.
Az új- és a legújabb kort főleg az elérhető legnagyobb mennyiségű, legjobb minőségű fa megtermelésére való törekvés jellemezte. Ez az erdők életébe való egyre nagyobb arányú emberi beavatkozással járt együtt, aminek eredményeként a természetes erdők nagyobb része kultúrerdővé alakult. A környezet és a természet védelme a környezeti ártalmak felismerése nyomán egyre növekvő jelentőségűvé vált. Az erdészettudományi ismeretek bővülésével számottevően növekedett a jól képzett erdészeti szakemberek száma. Terjedni kezdtek a természetközeli erdőgazdálkodás módszerei, irányelvei. Az erdőknek a környezetet és az élővilágot védő szerepe, a szociális és jóléti szempontok a legújabb korban váltak igazán meghatározóvá. Az ezredfordulón a környezetbarát fa nyersanyag gazdasági életben betöltött szerepe megnőtt. A rohamosan súlyosbodó energiaellátási problémák pedig ismét előtérbe helyezték a fa energiacélú hasznosítását.
A XXI. század kezdetén a globális környezeti problémák kapcsán az erdők ügye még hangsúlyosabb lett. A biológiai sokféleség megőrzése, az éghajlatváltozás veszélyének csökkentése, az élővizek és az ózonréteg védelme, valamint a sivatagosodás elleni küzdelem terén egyaránt fontos szerepük van. A század folyamán várhatóan tovább növekszik az erdők jelentősége és a fának a nyersanyagellátásban való részaránya.
A harmadik évezred kezdetére a Föld erdeinek szerepe és az erdőgazdálkodás módja jelentősen megváltozott. Ez a változás kontinensenként számottevő különbségeket mutat. Az élő fa kitermelése minden időben alapvető cél volt, bár különböző történelmi korszakokban más-más célokat szolgált. A szemléletváltás nemzetközileg nem egységes. A második világháború befejezése egyre intenzívebb a Föld erdeinek szerepére, megőrzésére és fejlesztésére vonatkozó közös gondolkodás, amely magában foglalja a kontinensek viszonyai által indokolható különbözőségeit is.
(A szerző akadémikus)
