A kiállítás bemutatja a XIX. század nagy orvosi felfedezéseit, ismerteti a Nemzetközi Vöröskereszt, a császári és királyi egészségügyi és tábori lelkészségi intézmények, a Veszprémi Császári és Királyi Tartalékkórház munkáját, valamint a Balaton-felvidék hadiárva-intézetének működését. Betekintést nyújt a korabeli sebészet és a bakteriológia robbanásszerű fejlődésébe is: képet kapunk az oltóanyagok, a röntgendiagnosztika, a plasztikai sebészet és a vérátömlesztés korabeli eredményeiről. A megnyitón, amely egyben a Gizella-napok ünnepélyes nyitóeseménye is volt, Márfi Gyula veszprémi érsek arról beszélt, hogy a háború rettenetes dolog, és nehezen megbocsátható azok vétke, akik – többnyire hazug indokokkal – kirobbantják azt, ám Isten kegyelme a háború borzalmai közepette is érvényesülhet, és a harcok idején átélt megpróbáltatás is az ember hasznára válhat. A háborúban a gonoszság és a pusztítás mellett felfedezhető valamiféle megtisztító szentség is.
Akik a lélek világából érkeztek
A tárlat a betegápoló szerzetesrendek munkájával is foglalkozik az első világháború idején: a Betegápoló Irgalmasrend és a Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulata, az Irgalmas Nővérek közösségével. Az irgalmasrend tagjai betegápolókként, kisebb létszámban gyógyszerészekként és orvosokként enyhítették a fellépő ápoló- és orvoshiányt. A rendek vallási és nemzetiségi különbségtétel nélkül, ingyen gyógyították és ápolták a betegeket.
Kozma Imre, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke a megnyitón elmondta, hogy a rend alapítója, Istenes Szent János volt az, aki először jelenítette meg a gyógyításban az irgalmat. A rendalapító szerzetes a XV–XVI. század fordulóján a gyógyításnak olyan kultúráját fogalmazta meg, amely az irgalmat és az irgalmasok karizmáját, a hospitalitást (a ráfigyelő, áldozatvállaló gondoskodást) közvetítette. Az irgalom szó jelentéstartományát elemezve Kozma atya rámutatott: a szó olyasfajta védettséget, védelmet jelent, mint amilyet a fejlődő magzatnak az anyaméh ad – a szó héber eredetijének ez is a jelentése. Az irgalmasok ezt az elfogadó jóságot és az Istentől hozott üzenetet jelenítették meg, amely az ember számára a legnagyobb vigasztalás a bajban – tudósít Toldi Éva. Kozma Imre felidézte, hogy 1650-ben alapították az irgalmasrend első kórházát, amelyet tizenhárom másik intézmény követett. A szervezett gyógyítás megalapozói az irgalmasrend tagjai voltak, és ezen örökséghez a mai szakemberek is örömmel nyúlnak vissza. Hangsúlyozta, hogy az orvosi tudáson és a műszerezettségen túl a legnagyobb ajándék az ima és az ember közelsége.
Porga Gyula polgármester a megnyitón Kalkuttai Boldog Teréz anya és a Szeretet Misszionáriusai leányainak életszolgálatát idézte, akik – mint az egy interjúban elhangzott – napjaikat a betegek látogatására fordítják, a látogatások közötti időben pedig az imádság erejével töltekeznek, engesztelnek, hogy fenn tudják tartani egész embert (a lélek és a test egységes erejét) kívánó szolgálatukat a világban.
Kimaradtak a történelemkönyvek lapjairól
Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia 3,8 millió katonája vett részt, közülük kétmillióan magyarok voltak, mondta Kapronczay Károly orvostörténész. Hozzátette: az akkor alkalmazott harcmodor új kihívások elé állította az orvostudományt és a különböző karitatív szervezeteket. Békeállapotban mindössze száznegyvenhat katonaorvos szolgált akkoriban a katonaegészségügyben. A háborúban közel ezer katonaorvos vett részt, és közülük mint- egy ötszázan életüket vesztették, nem beszélve az ápolószemélyzetről. Kapronczay Károly hangsúlyozta a különböző szervezetek, az egyház és kiváltképpen a betegápoló szerzetesrendek, valamint a vöröskereszt mozgósító szerepét – ezek önkéntesek sokaságát hozták mozgásba, és rövid idő alatt olyan működőképes rendszert hívtak életre, amely mobil volt és azonnal használható. A trianoni Magyarországon hétszázötvenezer hadigondozott és hadirokkant, hatszázötvenezer hadiözvegy és ugyanannyi hadiárva szorult gondoskodásra. A történész a kiállítás nagy érdemeként értékelte, hogy az bemutatja a háború idején tapasztalható egyházi szerepvállalást, amelyről sokáig nem lehetett beszélni. A tárlaton a vöröskeresztes ápolónővérek, az Irgalmas Nővérek és a Betegápoló Irgalmasrend rendi öltözetei és kitüntetései mellett látható egy honvédorvosi egyenruha és felszerelés a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből, orvosi műszerek és gyógyszerek a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményéből, továbbá egyéb egészségügyi felszerelések is.
Támaszt nyújtottak a szenvedések közepette
A kiállítás másik nagy témája a tábori lelkészség. Megismerkedhetünk a protestáns, a görögkeleti, a görögkatolikus és a római katolikus felekezetű tábori lelkészek, a tábori imám és a tábori rabbi pasztorációs tevékenységével. A lelkészek a temetés elvégzése és a halotti anyakönyvek kiállítása mellett imát mondtak a sebesültekért és a haldoklókért a kórházvonatokon, misét mutattak be a katonai kórházak kórtermeiben és a lövészárkokban – nemegyszer zord időjárási körülmények között –, lelki segélyt és reményt nyújtottak a katonáknak a háború viszontagságai közepette. Sem a fronton, sem a hátországban, sem testi, sem lelki gondjaival nem maradt magára az ember – mondta bevezetőjében a kiállítás egyik kurátora, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója, Udvarhelyi Erzsébet, aki köszönetet mondott mások mellett Lichtneckert András levéltárosnak, történésznek, Nagy Károly kiállításrendezőnek, Král Éva restaurátornak és Kovács Petra építészmérnöknek. A kiállításon olvasható XV. Benedek pápa imája a békéért, láthatók a veszprémi 31. gyalogezred halotti anyakönyveinek másolatai, lelkészi kitüntetések, a tábori lelkészek öltözetei, felszerelése, a római katolikus tábori kápolna kellékei, a tábori oltár felszerelése, szertartáskönyvek, katonai imakönyvek, s emellett megismerkedhetünk a Veszprémi főegyházmegye tábori lelkészeivel.
Bíró László püspök, Magyarország katonai ordináriusa megköszönte azt a nemes és hiánypótló munkát, amellyel a kiállítás rendezői nagy szakmai igényességgel kívántak emléket állítani a szeretetszolgálat hőseinek. Hangsúlyozta, hogy munkájukkal a történelem egy részletének megőrzésén túl az emberi, keresztény értékekre emelik a látogató tekintetét. A főpásztor távollétében a megnyitón Kótai Róbert százados, tábori lelkész tolmácsolta Bíró László püspök gondolatait.
A kiállítás kurátora Udvarhelyi Erzsébet, Lichtneckert András, Nagy Károly és Král Éva.
(Az időszaki kiállítás május 6-tól december 31-ig naponta 10-től 18 óráig látogatható.)
