Az erődítményszerű fallal körbevett templomocskához érve valóságos időutazás veszi kezdetét. A templom falai nyolcszáz évesek, hűvösükben az ember szinte beleborzong, amikor megtudja: a tatárjárást követő években már itt állt ez az istenháza. Első hívei még azon a magyar nyelven beszéltek, amelyet a Halotti beszéd és könyörgés őriz. Idegenvezetőnk, a falubéli Ica néni, aki a templomot kinyitja nekünk, mindent tud e gyönyörű hajlékról. Ámulva hallgatjuk, s ő úgy szökell a századok, a korstílusok között, s olyan jártas az építészet világában, mintha minden székely néninek ez lenne a dolga. Tőle tudjuk meg, hogy a templomocskát Szent Imre tiszteletére szentelték fel, és eredetileg román stílusban építették. Ám az épület, ahogy az ilyen régi templomoknál lenni szokott, magán viseli az elmúlt évszázadok jelentősebb korstílusainak jegyeit is. A többszörös átépítésnek köszönhetően a gótika, a reneszánsz, a barokk is alakítgatott rajta. A hajó román, a szentély késő gótikus, a szentségfülkét reneszánsz oszlopok keretezik. A várfal az 1600-as, az oszlopos bejárat az 1700-as években épült.
Az, hogy a templom ma is áll, és minden vasárnap megtelik hívekkel – csoda. De ugyanilyen csodának számít az a két freskósor is, amelyek feltehetően 1330 óta díszítik falait. A hajdani mester a felső sorban Szent László és a kun vitéz legendáját, az alsó sorban Krisztus passióját örökítette meg. A gyönyörű faliképeket az idők során lemeszelték. A páratlan kincsek „száműzetésbe” kényszerültek, s ha a mészréteg alól nem is, de a gelenceiek emlékezetéből szépen lassan kikoptak. A páratlan művészeti alkotásokra az 1880-as években Huszka József talált rá. Sajnos az 1802-es földrengés, amely a templomot sem kímélte, nyomot hagyott a képeken. Többszörös restaurátori munkának köszönhető, hogy ami megmaradt, az ma is látható.
Szent László és a kun vitéz legendáját öt jelenetben ábrázolta a festő. Először a vár ablakából kitóduló füstöt vehetjük szemügyre, amely a kunok pusztítását jelzi. A második képen László kivonul seregével, a várnép búcsút vesz tőle, s ő koronához emelt kézzel fogadja a püspök áldását. Ezt követi a csatajelenet, amely egybeolvad az üldözés jelenetével. A csatában a lovak is küzdenek egymással. A kerlési vagy cserhalmi ütközet ez, ahol László katonái „úgy vágták le kardcsapásaikkal a kunok frissen borotvált fejét, mint éretlen tököt”. A negyedik képen László üldözőbe veszi a leányrabló kunt, de a birkózásban nem sikerül legyőznie ellenfelét. Ekkor László segítségére siet az elrabolt leány, aki elvágja a kun lábát. A freskósor záróképén László a megsebesített, földön fekvő kunt a hajánál fogva tartja, és a megmentett leány sújt le László kardjával a nyakára. A pogány kun lelke sötét füstként száll el. Talán mondani sem kell, hogy ez az egyik legnépszerűbb László-legenda.
Az alatta látható passiótörténet sajnos jobban megrongálódott, de szerencsére a legfontosabb jelenetek így is kivehetők. A templom a két freskón kívül még sok gyönyörűséget rejt. Hajójának mennyezetét százhárom festett fakazetta borítja. A kazetták között Brassó címere is feltűnik, ugyanakkor a naparccal és a teliholddal ellátott székely címer is látható. A nyugati fal Szent Jakab apostol legendáját mutatja be, a karzat által eltakart részt a betlehemi gyermekgyilkosság és az Egyiptomba menekülés bibliai képei töltik ki. A templomot kívülről körbejárva az északi falon freskómaradványokat láthatunk, amelyek Szent Györgyöt ábrázolják. A déli oldalon, a bejárati ajtó feletti falmezőben az Utolsó ítélet töredékei állnak, keleti irányban a Paradicsom ábrázolása alatt a Feltámadás jelenete látható. A déli falrészen összefüggő képsorokban Alexandriai Szent Katalin legendája elevenedik meg.
Gelence csaknem ezeréves temploma alig ereszti az érkezőt. Virágos, ódon temető veszi körbe, fölötte bárányfelhők futnak. S az ismeretlen festő hétszáz éves képei mintha nemcsak az idővel, hanem magával a halállal is dacolnának. „Isa, por ës homou vogymuk” – írta ómagyarul a Halotti beszéd szerzője. És míg távolodunk a falutól, arra gondolok, nem csak por, nem csak hamu. Utókorra hagyott, falra rajzolt szépség, mennyezetet borító virágos kazetta, gótikus ívek. Jelek… Vogymuk…
Fotó: Kissimon István
