Brazília jelképei

Középen ugyanis a Dél Keresztje, a déli félteke legismertebb csillagképe ragyog. Habár a Dél Keresztjét alkotó csillagok „élőben” nem túl feltűnőek, a kicsi, de jellegzetes konstelláció könnyen magára vonja a figyelmet. Nem véletlen, hogy számos déli ország, többek között Ausztrália és Új-Zéland is használja zászlaján vagy címerében.

A brazil zászlón a Dél Keresztjén kívül számos más csillagkép és csillag is látható. A kék korong az égboltot jelképezi, mégpedig olyan helyzetben, ahogyan Rio de Janeiro fölött lehetett látni 1889. november 15-én, 8.30-kor, ami kor a Dél Keresztje csillagkép éppen delelt. Ezen a napon kiáltották ki a köztársaságot. Az íves sáv, melyen az „ordem e progresso”, vagyis rend és haladás felirat olvasható, az Egyenlítőt jelképezi.

A csillagászok számára azonban nem kérdéses, hogy ez a „csillagtérkép” hiányos és aránytalan. Habár a Nagy Kutya (Canis Maior) és a Skorpió (Scorpius) mellett a Déli Háromszög (Triangulum Australe) is felkerült a lobogóra, a csillagképek és a további, egyedi csillagok egymáshoz viszonyított helyzete nem felel meg a valóságos égi elhelyezkedésüknek. A lobogón feltüntetett csillagok az egyes szövetségi államokat jelképezik (összesen huszonhatot, a huszonhetedik a Szövetségi Körzetet jelöli). A legdélebbi csillag a Sigma Octantis, a déli égbolt „Sarkcsillaga”. Ez a valóságban szabad szemmel alig látható, ezért a zászlón is egy igen halvány kis csillagocskával jelölték. Az Egyenlítő fölött egyetlen csillag látható, ez a Spica, és Pará államot jelképezi. A csillagos égboltot egyébként úgy ábrázolták, mintha az éggömböt „kívülről” szemlélnénk. Ez az ábrázolásmód még a távcső feltalálása utáni évszázadokban is általános volt.


Brazília, pontosabban Rio de Janeiro másik szimbóluma a Megváltó Krisztus-szobor (portugálul: Cristo Redentor). A hatalmas alkotás teljes súlya ezer tonna, ebből a harminc méter magas szobor hétszáz tonna. Brazília e leglátogatottabb műemléke a hétszáz méter magas Púpon, azaz a tropikus Tijuca Erdei Nemzeti Parkban emelkedő Corcovado-hegyen áll.

De mikor, és legfőképpen hogyan került ez a gigantikus Krisztus-szobor a hegy tetejére? Dom Pedro Maria Boss katolikus pap fejéből pattant ki a nagy Krisztus-szobor ötlete, 1850 körül. Izabellától, Brazília régenshercegnőjétől kért anyagi támogatást a felállításához, ám a hercegnő elutasította a kérést. A terv hetven évvel később merült fel újra. Ekkor ünnepelte Brazília függetlenségének századik évfordulóját. Az egyik ismert hetilap pályázatot írt ki egy nemzeti emlékhely megtervezésére. A győztes Heitor da Silva Costa pályaműve lett: egy hatalmas Krisztus-szobor, amely oltalmazón magához öleli a várost. Az elképzelés megvalósítására a Rio de Janeiró-i főegyházmegye Emlékműhét elnevezéssel Brazília-szerte sikeres adománygyűjtést rendezett.

A mű Párizsban készült. Kivitelezésén építészekből, mérnökökből és szobrászokból álló munkacsoport dolgozott. Nehéz műszaki feladatot kellett megoldani: felvinni az emlékművet a hegycsúcsra, és ott olyan statikai megoldást találni, amely az időjárás viszontagságainak is ellenáll. Az art deco stílusban készült szobor fő szerkezeti elemeit vasbetonból öntötték, és az egyes elemeket külön-külön szállították Párizsból Rio de Janeiróba. Az alkotást 1931. október 12-én ünnepélyes keretek között avatták fel. 1965-ben VI. Pál pápa jelenlétében megismételték az avatási szertartást. A következő nagy ünnepség 1981. október 12-én volt, a szobor ötvenedik születésnapja alkalmából. Az eseményen II. János Pál pápa is részt vett.

A hatalmas műalkotás lábánál azóta kilátóterasz is épült, ahonnan egész Rio látszik. Szemben vele a Cukorsüveg-hegy jellegzetes körvonala rajzolódik ki. Eusebio Oscar Scheid kardinális, Rio de Janeiro püspöke 2006 októberében egy kápolnát szentelt fel a tövében az ország védőszentje, Nossa Senhora Aparecida tiszteletére. A kápolna azóta a brazilok számára az esküvők és a keresztelők népszerű színhelye.

A szobornak két kisebb változata is létezik portugál nyelvterületen. Az egyik Lisszabonban, a másik Garajau faluban, Madeirán áll. A lisszabonit 1959-ben emelték. Nem vitás, a hajdani hódítók „elirigyelték” az egykori gyarmat világhírűvé lett jelképét. S ez az irigység, e gyönyörű szobrot szemlélve, igencsak érthető.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..