„Szenzációs” közlemények esetében előbb-utóbb, sajnos, gyakran kiderül, hamis a hír. Ha nem is maradéktalanul, de fontos részleteit illetően, vagyis lényegében. Erről van szó ez esetben is. A hivatal illetékese jámbor szándéktól vezettetve nyilatkozott a L’Osservatore Romano című napilapban arról a sajnálatos tényről, hogy a katolikus családokban egyre több országban egyre kevesebb a gyermekáldás. Az iszlám világban viszont jelentős a népszaporulat. De a muzulmánok száma csak becsült szám, méghozzá a saját maguk által becsült adat! Még az is vitatható, ki számít muzulmánnak. Ne járassuk le jobban a statisztika tudományát! A katolikusok számát ennél pontosabban tudhatjuk, mert a megkereszteltek anyakönyvei alapján a vatikáni statisztikai hivatal évente kérdőíveken gyűjti be az adatokat az egyházmegyéktől. Kérdés tehát, össze lehet-e hasonlítani egy viszonylag pontos számot egy becsült adattal? Helyesebb, ha azt mondjuk, hogy 2006-os adatok szerint 1,1 milliárd katolikus élt a Földön. Ez a teljes lakosság 17,4 százaléka. A muzulmánok számát a világban csak felbecsülni lehet. A gyermekáldás elfogadása természetesen nem valami „statisztikai verseny” kérdése, hanem Isten ajándékának elfogadása, a vele járó örömök és áldozatok vállalása, az élet tiszteletének erkölcsi kérdése. És persze családbarát politika kérdése is…
