Fotó: Merényi Zita
Szolid eleganciájú, kora eklektikus stílusú palota az esztergomi várhegy árnyékában, a Pázmány Péter és a Liszt Ferenc utca találkozásánál. Fegyelmezett vonalvezetésű, s mégis szabálytalan épület, furcsa, éles sarokkal, arányossága hangsúlyozásaképpen bal oldalán szimmetriát füllentő álkapuval, oromzatán – jelentőségét kiemelendő – a bibliafordító Szent Jeromos „oroszlános”szobrával. A helyi polgárok, diákok, az idelátogató hazai és külföldi turisták nagy része eddig úgy ment el a Bibliotheca Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis mellett, hogy nem is sejtette, milyen kincseket őriz e patinás intézmény. Pedig, ahogy a főszékesegyházi könyvtár igazgatója, Szalai Katalin mondja, a középkori és a kora újkori művelődéstörténetet tárgyaló tankönyveknek alig van olyan fejezete, amelyben hivatkozásképpen ne szerepelnének valamilyen összefüggésben e gyűjtemény kordokumentumai. Erdő Péter bíboros, prímás és az Esztergom–budapesti főegyházmegye anyagi támogatásával újul meg a Főszékesegyházi Könyvtár, amely május 19-én állandó kiállítással és új múzeumi terekkel nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt.
Az épület bejárását megelőzően a hosszú olvasóteremben ültünk le beszélgetni Szalai Katalinnal, akit először a könyvtár fordulatokban, veszedelmekben bővelkedő történetének rövid összefoglalására kértünk. „Magyarország egyik legrégebbi és leggazdagabb egyházi könyvtára a kora középkori időkre tekint vissza; az »esztergomi egyháznak« már ekkor is voltak liturgikus kötetei, később az oktatáshoz kapcsolódó dokumentumai, de a középkori gyűjteménynek nem maradt fenn jegyzéke. A Bibliothecában őrzött anyag azon hazai könyvtárak közé tartozik, amelyek kalandos történetük, többszöri utaztatásuk ellenére, fájdalmas veszteségekkel ugyan, de átvészelték az elmúlt évszázadokat. A török betörés elől Nagyszombatba menekült az Egyház, és menekítették a könyvtárat is. Ami itt maradt, az megsemmisült, ha nem a török által, akkor a várvédő, átvonuló zsoldosok miatt. A gyűjtemény egy bizonyos része Budára került, onnan pedig Bécsbe, véglegesen. Mégis: a nehéz idők ellenére az érsekség visszaköltözésekor a Nagyszombatba menekített könyvek már újabb kötetekkel gyarapodva kerültek vissza Esztergomba. A gyűjteményt később a káptalani és a pozsonyi érseki könyvtár köteteivel itt egyesítették.
Szalai Katalin ezután a „historia domust” tárta fel a „romantikus” kezdetektől a jelenleg is zajló felújításokig: „A XIX. század közepe, a Nagyszombatból, Pozsonyból való visszatérés a nagy prímási építkezések kora. A bazilikával és a prímási palotával együtt felépült a Főszékesegyházi Könyvtár, vagy, ahogyan a városban ma is nevezik: a Bibliotheca. Kopácsy József vette meg a telket, Scitovszky János idején készült el az épület, s a Hild József által tervezett könyvtár 1853-ban nyílt meg. A Bibliotheca kialakításában szakított a barokk teremkönyvtár formával. Ez volt az ország első korszerű tékája, amelyet funkcióhoz tervezve alakítottak ki kisebb terekkel, a földszinten raktárakkal – onnan kiszolgálva az emeleti helyiségekben helyet foglaló olvasókat. A XIX. századi állapotokhoz viszonyítva lényeges átalakítás nem történt itt. Most viszont az egész épület megújul, később az udvar és a filagória is.
A munkálatok első szakaszánál tartunk, az épületet akadálymentesítjük, lift készül, klimatizált helyek létesülnek. A május 19-i megnyitót követően kulturális programokat és múzeumpedagógiai lehetőségeket is kínálunk. Igaz, némi türelmet kérve, mivel az épület megszépítése még éveken át tart majd, s ez elkerülhetetlenül kellemetlenségeket fog okozni az olvasóknak. A folyamatosan bővülő kínálatú honlapunkon pedig – amely, tekintettel a könyvtár hagyományaira, latinul is olvasható – digitalizálva láthatók, kutathatók majd a gyűjtemény legfontosabb, legérdekesebb darabjai.
Forgách Ferenc érsek az 1611-es nagyszombati zsinaton határozatba adta, s azóta hagyomány, hogy a kanonoki hagyatékok ide kerülnek. Ezek általában az adott egyházi vezető érdeklődési körét tükröző, nagyon értékes gyűjtemények. A könyvtár tehát főleg hagyatékokból gyarapodott és bővül ma is.
A műemlék lépcsőházban a historizáló stílusú, színpompás szekkók az elhangzottakat illusztrálják. Egyrészt a Bibliotheca-alapítás „szellemiségéről” vallanak, másrészt a könyvtártörténet kiemelkedő alakjainak állítanak emléket. „A falképeket – Lepold Antal kanonok megbízására – a Berlinben és Münchenben tanult Magasi Németh Gábor készítette el 1930–1931-ben – mutatja az intézményvezető. A mennyezeti festmény, A hétpecsétes könyv Szent János apostol látomását jeleníti meg. Az oldalfalon a régi könyvtár alapítását és életét bemutató idealizált képen a harmincas évek esztergomi, illetve a városhoz kötődő jeles egyházi és világi személyiségeit örökítette meg a művész. A középen álló, pálos szerzetesként ábrázolt figura a mecénás, a falfestést megrendelő könyvtári prefektus: Lepold Antal. Az asztalnál – ugyancsak fehér habitusban – az időközben boldoggá avatott Meszlényi Zoltán ül, aki 1946-tól püspökként szintén a könyvtár prefektusa volt. Az emeleti falon a könyvtár történetében fontos szerepet játszó egyháziak mellképei láthatók: a hagyomány szerint a XIV. század végén Küküllői János kanonok, Nagy Lajos király történetírójának végrendeleti ajándéka gyarapította a könyvtárat; Kőszeghy János kanonok jelentős adománnyal gazdagította a gyűjteményt; Lippay György vásárolta meg a Fugger-gyűjteményt, és Scitovszky János idején adták át a könyvtár jelenlegi épületét.”
Az új múzeumi rész megtekintése során Szalai Katalin külön kitért az intézményben őrzött kincsek némelyikére: „Az egyházi gyűjtemények közül könyvtárunk őrzi a legtöbb kódexet. Nem »szép«, de számomra az egyik legérdekesebb darab a XII. századi Tractatus in Cantica Canticorum, amelynek az utolsó levelére 1130 táján (!) latin bejegyzés került, az első nyolc Árpád-házi királyunk temetkezési helyének megjelölése: „Jámbor emlékű királyunk, Szent István eltemettetett Fehérváron, András a tihanyi apátságban, (…) László Váradon”– szól a fordítás. Árulkodó, hogy Aba Sámuelt és Orseolo Pétert nem említi a krónikás. Lászlót még nem nevezi szentnek, ez bizonyítja, hogy a bejegyzés 1192 előtti. A kódexek közül mindenképpen figyelemre méltóak a magyar megrendelésre készült, itt használt könyvek. A kétkötetes Bakócz-graduálé a világ legnagyobb liturgikus kódexe; hatvanhárom kiló. Bakócz Tamás unokaöccse, a zágrábi püspök számára készíttette, de aztán – Bakócz halála miatt – Oláh Miklós idején folytatták a díszítését. A Lövöldi corvina Mátyás könyvtárából való ősnyomtatvány. Bejegyzése szerint Mátyás, amikor Beatrix királyné és annak fivére, Aragóniai János társaságában meglátogatta a lövöldi karthauziakat, megbetegedett, de »megesett rajta az Úr szíve«, és a barátok »pálforduló« napjára meggyógyították őt. Ezért a király hálából ajándékba adta ezt a kötetet a szerzetesközösségnek. Az egyik legjelentősebb hazai nyelvemléket, a Jordánszky-kódexet is itt őrizzük, amely ószövetségi részleteken túl majdnem a teljes Újszövetség és a páli levelek magyar fordítását tartalmazza. 1516–1519-ben készült – tehát jóval Káldi és Károli előtt járunk! Feltételezhető, hogy a Margit-szigeti domonkos apácák olvasmánya lehetett. A Nagyszombati kódex szintén itt őrzött magyar nyelvemlék.
II. Ulászló király hatalmas graduáléja a reneszánsz könyvművészet egyik utolsó, gazdagon illusztrált alkotása. Az egyházi ünnepek rendjében halad, a nagyobb ünnepek oldalai teljes egészében gazdagon kifestettek. Mellé került a Budai psalterium is. A középkori magyar gregorián zene, az esztergomi rítus dallamvilágát e kódexek őrzik. Vagyis a nyelvemlékek mellett óriási jelentőségű, zenetörténeti vonatkozású munkákat is tartalmaz a gyűjtemény. A hamarosan elkészülő kódexkatalógus – a Madas Edit vezette MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkája – nagymértékben segíti majd ennek a gyűjteményrésznek az alapos, tudományos igényű megismerését. A megnyitó ünnepségen pedig a Schola Academica tolmácsolásában liturgikus kódexeink dallamai csendülnek fel.
Mindig akadnak meglepetések; például kötéstáblák is rejthetnek kultúrtörténeti-nyelvemléki szempontból jelentős, érdekes töredékeket. A közelmúltban XVII. századi kéziratos levelek kerültek elő, melyeket Szelepcsényi György érseknek írtak. A könyvtár köteteinek, többségében latin nyelvű kéziratainak feldolgozása folyamatosan zajlik; az állomány online elérhetősége jelenleg körülbelül hetvenszázalékos. És a metszet- és fotógyűjteményről még nem is beszéltünk…
Elsősorban Istené a dicsőség, de rengeteg köszönettel tartozunk. A felújítás terveit a KIMA Építészstúdió készítette, a remekbe szabott kivitelezést az Alp-Inter Kft. végzi, Hertlik István műszaki ellenőr gondos felügyelete alatt.”
A Bibliotheca Ecker Judit belsőépítész tervei szerint frissen kialakított kiállítási része négy teremből áll. Egy plafonig bepolcozott kisebb szobában a raktárból felhozott – numerusrendet követő, vagyis a beérkezés szerint sorszámozott – könyvállomány az ott őrzött mintegy kétszázezer kötet „hangulatát” hivatott megidézni.
A „központi” helyiség – amelyben az eredeti falfestés egy részét is sikerült helyreállítani – időszaki tárlatoknak ad majd helyet. A május 19-i megnyitóra a lehető legismertebb, leglátványosabb anyag összeállításával készül a könyvtár. A nagy kódexek kiállítására alkalmas középső tárlóban most a legféltettebb kincsek láthatók. A reneszánsz könyvművészet egyik remekét, az Ulászló-graduálét a közelgő pünkösd ünnepénél nyitották ki; mellette az ékítését és méretét tekintve is lenyűgöző Bakócz-graduálé. De itt a Budai psalterium, a Cserődy-missale, valamint az 1482-ben készült, iniciálékkal és miniatúrákkal gazdagon díszített hártyakódex, a Neustifti Evangelistarium is.
Az egyik oldalon esztergomi helytörténeti összeállítás vonja magára a figyelmet a várat és a várost ábrázoló XVI–XVII. századi metszetekkel, látképekkel, Beszédes Sándor 1876-os árvízi fényképeivel és Esztergom vármegye – Bél Mátyás kéziratos hagyatékából származó – leírásával. A másik vitrint az ökumenizmus szellemében a reformáció ötszázadik évfordulójára, nagyrészt a protestáns anyagból válogatva rendezték be. Ősnyomtatványok (1450 és 1500 között nyomtatott művek), bibliák, kéziratok, habán kódexek; Szenczi Molnár Albert kötete, I.Rákóczi György-féle „öreg graduál” a fejedelem kézírásával, a Dunántúli Református Egyházkerület első ismert és máig fennmaradt protocolluma, vagyis a legelső zsinati jegyzőkönyve… A mottó Köleséri Sámuel református lelkésztől származik: „a’ Sion Vara a’ Sz. Irason s-amaz romolhatatlan kősziklán, van építve”. Most ide, a többi Szentírás mellé került a már emlegetett Jordánszky-kódex; a képes-táblanyomatos „szegények Bibliája”, a Biblia Pauperum, valamint a Balassa Biblia családi vonatkozású, sűrű jegyzetsorokkal. Benne Balassi Bálinttal kapcsolatban két kortárs „tanúság”; az egyik 1554-ből:„let Balassa Bálint október 20-án 9 órakor délelőtt szombati napon Zólyomban”, a másik 1594-ből: „Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek a vízvárnak, lőtték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján általment a golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen…”
A következő, múzeumpedagógiai célokat is szolgáló terem a legendás „István bácsinak”, Majer Istvánnak állít emléket. A polihisztor kanonok ezerkétszáz darabot számláló – nemrég újrakötött – „mappái” lázas gyűjtőszenvedélyéről árulkodnak. Szinte mindent gyűjtött: kódexlapokat, metszeteket, névtárakat, leveleket, nyomtatványokat, fényképeket, sok értékes vonatkozást Esztergom múltjával, helytörténetével kapcsolatban is. Itt kapott helyet a Szalkai-iskoláskönyv: a mohácsi csatában elhunyt érsek, Szalkai László kézirata is, melyet a sárospataki plébániai iskola növendékeként készített és használt.
Az új múzeumi rész szíve-lelke azonban az eredeti helyén megtekinthető, fa- és vasajtókkal védett Fugger-gyűjtemény. A klasszikus főúri könyvtárszobát idéző, klimatizált terem falait betöltő polcokon mintegy háromezer kötet sorakozik katonás rendben. A kollekció 1681 darabját 1641-ben Lippay György esztergomi érsek vásárolta meg az augsburgi Fugger családtól, majd az úgynevezett Bibliotheca Vetust utódai, Szelepcsényi György és Barkóczy Ferenc gyarapították további vételekkel. Nemrég az esztergomi városi könyvtárból letétként „visszakerült” az eredeti helyére két idetartozó kötet. A gyűjtemény nagy része antikva, vagyis 1500 és 1600 között nyomtatott könyv, amely folyamatos restaurálásra szorul. Ezt a nélkülözhetetlen munkát Fehrentheil Henriette és Csuzi Enikő végzi. A páratlan együttes a kor tudományosságát reprezentálja: a teológia, a biblikum és az egyházjog mellett csillagászattal, orvostudománnyal, zenével és építészettel foglalkozó köteteket tartalmaz. A hangulatos olvasólámpa és a maradásra késztető zsámolyos fülesfotel melletti asztalkán a könyvtár első tematikus jegyzéke, a Hunger-katalógus beszédes „időkapszula” a XVII. század második feléből. Az egységes fehér pergamenbe kötött könyvsorok „körpanorámája” előtt a tetszetős enteriőr része a Willem Janszoon Blaeu amszterdami műhelyéből, a XVII. századból való ég- és földgömb.
A kiállítás kompozíciójáért a könyvtár szakembergárdáját illeti dicséret. A berendezés és a feliratok szövegezése Dobó Judit és
Horváth Mária könyvtárosok munkája, akik sok segítséget kaptak az intézmény többi munkatársától. Kitűnő a szakmai együttműködés a város más egyházi gyűjteményeivel, a Keresztény Múzeummal is.
A „fuggerektől” ismét kilépve a színorgiás díszlépcsőházba, Szalai Katalin arra a kérdésre, hogy mit vár a könyvtár nyitásától, jogos elfogultsággal válaszolt: „Azt, hogy minél többen megtudják, milyen csodálatos értékekkel büszkélkedhet Esztergom ezen a téren is. Történelmünk hányatott évszázadai ellenére annyi minden maradt meg itt, hogy a szerencsésebb, boldogabb nemzetekhez képest sincs szégyellnivalónk. A múzeumi tér kincsei az európai kulturális örökséget reprezentálják, és múltunk megismerésére kínálnak lehetőséget. Szeretettel várjuk a látogatókat, hogy erről mindenki a saját szemével győződjön meg!”
