Lángoló lelkű ember volt

A jubileumról a történeti Magyarország több pontján is megemlékeztek: Lakitelken, a népfőiskola kertjében Bábel Balázs kalocsai érsek, Balogh Zoltán református lelkész és Lezsák Sándor leleplezte a püspök mellszobrát – Kliegl Sándor szobrászművész alkotását. Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Gergely Jenő és ifj. Bertényi Iván történészek vezetésével kerekasztal-beszélgetést tartottak életművéről. Viliam Judák nyitrai megyés püspök pedig közös ünneplésre, hálaadásra hívta Spányi Antal székesfehérvári püspököt.

Amikor a szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok finoman szólva is fagyosak, Prohászka személye összekötő kapoccsá vált. Az alsóvárosi plébániatemplomban megtartott szentmise főcelebránsa a fehérvári püspök volt, a szentbeszédet az egyháztörténész Viliam Judák tartotta, méltatva Prohászka szociális, tudományos és egyházkormányzói munkásságát. A szentmise után Prohászka keresztelésének helyén, a Szent Mihály-kápolnában megkoszorúzták a püspök emléktábláját. A székesfehérvári egyházmegye október 11-én tudományos konferenciával, kötetbemutatókkal és emlékmisével emlékezett meg a jeles évfordulóról. A konferencia hallgatóságát Spányi Antal megyés püspök köszöntötte, aki nyitrai élményeiről is beszámolt. Frenyó Zoltán filozófus, történész előadásában felmutatta a XIX. század végi és a mai Magyarország politikai-gazdasági helyzetének megdöbbentő hasonlóságait, majd kifejtette a „keresztény kultúra” és a „nemzeti munka” fogalmának prohászkai értelmezését. Orvos Levente somogysámsoni plébános a püspök közéleti szerepvállalásának történelmi hátterével, motivációival és céljaival ismertette meg a hallgatóságot, s kiemelte, hogy Prohászka tettei mögött haza- és egyházszeretete élő valóság volt. Rámutatott a kutatás és a közbeszéd aránytalanságára, melyek eddig, a komplex közéletiségből kiragadva, az életpályának szinte csak politikai vetületét világították meg. Szabó Ferenc jezsuita – a Biblia Éve apropóján – Prohászka és a Szentírás kapcsolatát vizsgálta. A püspök csekély számú szakteológiai írása nem elsődlegesen bibliai forrású; ám a Föld és égben, valamint a Modern katolicizmusban megjelenő Bibliaértelmezése haladó és nyitott volt. Az Elmélkedések az evangéliumról című, máig legismertebb, legtöbb nyelvre lefordított Prohászka-műről szólva az előadó kiemelte az egyházfő lényeglátását. Szénási Zoltán irodalomtörténész Prohászka művészetfilozófiáját, irodalomszemléletét elemezte Naplójegyzetei, a Diadalmas világnézet és néhány esszé alapján. Előadása végén kitért a püspök világlátásának hatására: a XX. század első felének pap költőire. Klestenitz Tibor doktorandusz Prohászka sajtószervező tevékenységét elemezte. Ismertette azokat a vatikáni elveket, melyeket követve – kora papságának általános sajtóellenességével szembeszállva – Prohászka a liberális és szociáldemokrata sajtóval szembeállítható „jó katolikus” sajtó érdekében síkraszállt. Egyesületek segítségével igyekezett emelni a színvonalat és segíteni a finanszírozási nehézségeken, egyúttal öntudatos szerzői közösségeket szervezni. Prohászka 1922 után kiábrándulva az országos politikából helyi, egyházmegyei szinten tett – papjai bevonásával megtett – mindent a jó sajtó pártolására.

A konferencia végén három kiadványt mutattak be a nagyközönségnek készítőik. Beőthy Zs. Cecília szociális nővér A Szentlélek hárfája címmel, eredetileg 1927 decemberében megjelent, Prohászka szövegekre épülő imakönyv tizedik – modernizált – kiadását ajánlotta a hallgatóságnak. W. Balassa Zsuzsa a Prohászka, a költő című kötetet ismertette, amely egybegyűjtve tartalmazza a püspök írói stílusával foglalkozó legfontosabb tíz tanulmányt, kiegészítve egy szövegválogatással. Mózessy Gergely püspöki levéltáros pedig azt a hiánypótló forráskiadványt mutatta be, amely az egyházmegye papságának írt bizalmas, 1924- 1926 közötti évekről szóló lelkipásztori jelentéseit tartalmazza.

A Vasútvidéki, Prohászka Ottokár sírját is rejtő emléktemplomban Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek celebrált ünnepi szentmisét mintegy nyolcszáz megemlékező előtt. Homíliájában kiemelte: Prohászka lángoló lelkű ember volt. Felkészült volt a világ kihívásaira; kudarcélményeivel szüntelen reménységét szegezte szembe; öregkori kiábrándultságán, „elsötétedésein” pedig az Eucharisztia felé fordulva lett úrrá. Ez a szentmise volt a Spányi Antal főpásztor kezdeményezésével életre hívott Prohászka Imaszövetség első közös alkalma. A papi hivatásokért (létrejöttükért, megmaradásukért és megerősítésükért) fohászkodó, a papnevelést lehetőségeik szerint segítő közösség immár több mint ezer tagot számlál.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.