A Petőfi Irodalmi Múzeum „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” – Petőfi választásai címmel újrarendezett kiállítása a művész pályájának kibontakozását, sorsát alakító döntéseit, mai kifejezéssel élve önmegvalósítását követi nyomon.
A már ismert tárgyakon kívül új szerzemények, sok éve elveszettnek hitt személyes holmik, kéziratok gazdagítják a Petőfi-képet. Időrendben bontakozik ki előttünk a költő életútja. A falakon jól fogalmazott magyarázó szövegek, idézetek olvashatók leveleiből, és számítógépen megjeleníthető kéziratai teszik még érdekesebbé ezt az interaktív kiállítást.
A Petőfi Társaság megalakulása óta, 1876-tól gyűjtötte a Petőfi-relikviákat. 1909-ben a Feszty-villában megnyílt a Petőfi-ház, az első magyar „irodalmi múzeum”.
Ahogy sokáig Munkácsy Mihály volt a magyar festészetben „a festő”, úgy Petőfi Sándor a hazai költészet „megtestesülésének” számított. Az egyik leghitelesebb ábrázolás róla Benczúr Gyula olajképe; korrekt, túlzásoktól mentes, puritán portré. A művész nyilván látta a Petőfi-dagerrotípiát, és felhasználta a képhez.
Petőfi gyermekkora jólétben telt, apja eleinte sikeres vállalkozó volt. A második terem felét kitöltő vitrinben tárgyakat láthatunk a költő közvetlen környezetéből; egy szépen faragott karosszéket, a „gondolkodó” széket, ahová csak a családfő ülhetett. A Petrovics család ereklyéiből megnézhetünk egy sokat használt kovácsoltvas hentesbárdot és a kisebbik fiú, Petőfi István tamburáját. Petrovics István taníttatta Sándort, később azonban a virágzó üzletet elmosta az árvíz, s Petőfi szegény diák lett. Gyenge tanulmányi eredményei miatt apja megvonta támogatását, ezért Pestre ment, és 1837-ben beállt segédszínésznek a Pesti Magyar Színházhoz. Miután iskoláit nem tudta folytatni, az önálló művészélet lehetőségei foglalkoztatták.
A kiállításon látható Mednyánszky Berta virágcsokra, amelyet Petőfinek szedett a gödöllői kastély parkjában. A költő a Szerelem gyöngyei díszpéldányába, az erről szóló vershez tette be, és így küldte vissza a lepréselt virágot. Vachott Sándor költő felesége, Csapó Mária őrizte meg nővére, Etelke hajfürtjét a halotti koszorújából való virággal.
Petőfi sokat ismerkedett, és kereste az „igazit”; a házasság és a családalapítás lehetőségét. 1841-ben a pápai református kollégium diákja lett, 1842 áprilisától nevét Petőfire változtatta. Az év végén otthagyta Pápát, és végleg kilépett az iskolák világából, anélkül, hogy tanulmányait befejezte volna.
A kéziratok közül érdekes az Ibolyák című első versgyűjteménye, amelyet 1843-ban állított össze. Életének egyik meghatározó döntése volt, amikor 1843 telén Debrecenben nyomorúságos helyzetében úgy döntött, mindent egy lapra tesz fel. Összeszedte addig írt verseit, és gyalog elindult Pestre, hogy költőként próbáljon érvényesülni. Sikerrel járt, megnyerte Vörösmarty támogatását.
Vahot Imre vitte el Barabás Miklóshoz, aki több rajzot is készített Petőfiről. Az egyik legjobb változat nemzetőr főhadnagyként ábrázolja.
A tárlat kuriózumai közé tartozik Petőfi pénztárcája ceruzával és két egykrajcárossal; Szendrey Júlia hímezte a forradalom emlékére. Nemrég bukkant fel ismét, közel százévi lappangás után. A költő páratlan népszerűségét bizonyítja a két Petőfi-márkájú keserűvizes palack… Szintén figyelemre méltó a papírlap Petőfi névaláírás-próbálkozásaival, 1842-ből.
A kiállítás egyik leglátványosabb eleme a Petőfi család Dohány utcai lakásának enteriőrje; szép darabja Szendrey Júlia várandósruhája, s itt látható hajfürtje és egykori névjegykártyája is.
Aztán a keserves vég; föld és virág az egyik segesvári tömegsírból. A csata ötvenedik évfordulóján, 1899. július 31-én hozatta el a Petőfi Társaság.
Reviczky Gyula emlékezett e szavakkal: „Petőfi él! Lánglelke fenn virraszt. / Vénség, halál sohasem érik azt.”
