Mint smaragd szellem elől,
bezártunk kaput, ablakot –
a végítélet villanyos
mokaszinja vágtatott
lihegő furcsa fák felett
s kerítéseken át.
Folyó volt, mely házat sodort,
az élő sokaság,
s a toronyból féktelenül
zengett a hírharang.
Sok minden jöhet s múlhat el,
de a világ marad.
Hárs Ernő fordítása