Kürtként harsogott a szél

Mint smaragd szellem elől,
bezártunk kaput, ablakot –
a végítélet villanyos
mokaszinja vágtatott

lihegő furcsa fák felett
s kerítéseken át.
Folyó volt, mely házat sodort,
az élő sokaság,

s a toronyból féktelenül
zengett a hírharang.
Sok minden jöhet s múlhat el,
de a világ marad.

Hárs Ernő fordítása