– Honnan ered a német családneve?
– Édesapám evangélikus vallású német volt, édesanyám Lódzban született lengyel. Németországban ismerkedtek meg, közvetlenül az első világháború után. Négy gyermekük született német földön, a dán határ közelében, három pedig Lengyelországban. Közülük én vagyok a legifjabb. Odahaza két nyelven folyt az élet, de anyám kizárólag lengyel szellemben nevelt minket, tudatosítva bennünk, hogy lengyelek vagyunk. A második világháború lezárultával apám német állampolgárként átment az amerikaiak által felügyelt zónába, és minket is hívott, azonban anyám nem volt hajlandó elhagyni a hazánkat. Végül apám feladta a tervét, és visszaköltözött hozzánk.
– Emlékszik első találkozására a magyar kultúrával?
– Az ötvenes évek elején a helyi moziban láttam egy vígjátékot, Latabár Kálmánnal a főszerepben. Nagyon mulatságos volt, a szereplők egy számomra teljesen érthetetlen nyelven beszéltek. (A szovjet és a csehszlovák filmeknek a lengyel nézők a feliratozás nélkül is nagyon sok szavát értik.) Az első két, magyar szerzőhöz köthető olvasmányélményem az És mégis mozog a föld volt Jókai Mór tollából, illetve Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúk. Tizenhárom-tizennégy évesen olvastam őket. Az előbbi az írók és a színészek világáról mesél, és különös rokonságot éreztem főhősével, az íróval! Molnár Ferenc regényéből pedig nagyon szíven ütött Nemecsek halála. Azt hiszem, akkor éreztem meg először, hogy milyen titokzatos ereje van az irodalomnak…
Később már tudatosan válogattam: magyar művészfilmeket néztem, Déry Tibor és Örkény István műveit olvastam. Majd eljött az idő, hogy lengyelre fordítottam Déry egyik regényét, A kiközösítőt. Később pedig számos egyéb művet is. Miért? Honnan e rajongás? És miért éppen ez a nő tetszik nekem, miért nem a másik? Nincs rá ésszerű magyarázat…
– Márai Sándortól eddig tíz könyv jelent meg lengyel nyelven az Ön fordításában…
– 1985-ben Szávai Géza írónál vendégeskedve megkérdeztem: ki az a magyar író, aki feltétlen erkölcsi tekintély? Azt felelte: Márai Sándor. Ugyanabban az évben egy budai antikváriumban megvásároltam Márai egyik regényét. Az elmúlt huszonöt évben az összes művét elolvastam: minden reggel Máraival kezdem a napot. A feleségem szerint ennek köszönhetően jobb ember lettem.
– Mit jelent a lengyel nép számára, hogy május elsején boldoggá avatják II. János Pál pápát?
– Számunkra ez csupán a hivatalos megerősítése annak, amit már eddig is tudtunk, amiben hosszú évek óta biztosak voltunk. Karol Wojtyla nagy lengyel, II. János Pál pedig nagy lengyel pápa volt.
– Szavaiból érződik: a lengyel pápa személye Önre is mélyen hatott…
– Hívő ember vagyok, a vasárnap számomra a szentmise által válik teljessé: az ünnep attól válik ünneppé, ha megérinti, átjárja a szentség. A Teremtőhöz és az egyházhoz fűződő személyes kapcsolatomat nem szeretem fölösleges okoskodással terhelni. Ha Lengyelországban vagy bárhol külföldön olyan városba érkezem, ahol korábban nem jártam, első utam mindig a legközelebbi templomba visz: így köszöntöm az új települést. Nagy becsben őrzöm néhai anyai nagyanyám imakönyvét, és úgy rendelkeztem, hogy halálomkor majd temessék mellém.
– Legfrissebb műve egy hangjáték, amelyben a tavaly kilencvenhat lengyel, köztük Lech Kaczynski államelnök életét kioltó szmolenszki szerencsétlenségnek állít emléket…
– Hangjátékomnak azt a címet adtam, hogy Visszafordulunk. A Lengyel Rádió I. csatornáján lesz az ősbemutatója, méghozzá a tragédia első évfordulóján, április 10-én. E borzalmas esemény egész Lengyelországot, sőt talán az egész világot megrendítette. Művemben nem keresem a választ a nyitott kérdésre, hogy kinek a hibájából történt a baleset. Erről mindenkinek megvan a maga véleménye, így nekem is. Inkább a tragédia antik gyökeréig próbáltam leásni: a Jó és a Rossz kérdéséig. A monodrámaformát választottam: az egész mű egyetlen hangra íródott. Egy olyan férfi szavaira, akinek szintén el kellett volna utaznia a Katyn emlékére rendezett ünnepségre, ám kérésre átengedte a repülőjegyét egy munkatársának. Nem veszett oda. Ám meglátta a nevét az áldozatok listáján, amelyet a lengyel televízió a szerencsétlenség estéjén közzétett. Így hát él. Vagy talán ő is meghalt? Két különböző térben él? Nem az Életben, de nem is a Halálban? Akkor hol? A Tragédia birodalmában, amely benne, a lelkében található. S ez már így marad mindörökre.
Fotó: Fábián Attila
