Fotó: Merényi Zita
A szentmise elején Ternyák Csaba érsek köszöntötte a jubilánst és a megjelenteket, köztük a miskolci rokonságot, a Szombathelyi Egyházmegyéből és Nyíregyházáról érkező híveket, Seregély érsek tisztelőit. Ternyák Csaba elmondta, mindig nagy öröm, amikor Egerbe látogat a nyugalmazott érsek, aki húsz évig volt az egyházmegye püspöke, s aki jelenleg a nyíregyházi papi otthonban él.
„A püspöki hivatás egyúttal apostolutódi hivatás, amelyet Szent Jakab apostol ünnepén (július 25.) még inkább átérzünk, és a jubiláns személyében is az apostolutódot tisztelhetjük, aki elődei által magától Krisztustól kapta a meghívást” – fogalmazott köszöntőjében Ternyák Csaba, aki további lelkesedést, buzgóságot és Isten akarata szerinti jó egészséget kívánt az ünnepeltnek. A jókívánságokat hosszan tartó taps követte.
Seregély István szentbeszédét azzal kezdte, hálát adni jött az Egerben végzett húsz- évi szolgálatért, s a harminc év püspökségért, valamint azért, hogy Isten megajándékozta a Jézus Krisztushoz való ragaszkodással, és ebben mindenkor örömöt talált.
Szent Pál szavaira utalva úgy fogalmazott, „törékeny cserépedényben” hordozzuk életünket, hivatásunkat, üdvösségünket, de bátorító, hogy reményünket Isten hatalmának, szeretetének és jóságának tulajdoníthatjuk. Isten ajándékai közé sorolta a Szombathelyi Egyházmegyében végzett harminckét évnyi lelkipásztori szolgálatot is.
„Mindenhol a hívek szolgája akartam lenni – mondta a jubiláns. – Elszálltak az évek, s bízom abban, hogy nem hoztam szégyent hazámra és Egyházamra. Ez nem jelenti azt, hogy mindent jól csináltam. Mostanában egyre inkább bocsánatkérő szavakkal imádkozom, mindazért, amit elmulasztottam.”
Seregély érsek „emlékként” egy hitbeli vallomást is hagyott a megjelenteknek, amit a beszédében a következőképpen foglalt össze: Istent letagadni nem lehet, mert nem tud nem létezni, és minden teremtménynek földi küldetést juttat osztályrészül. Az ember megteheti, hogy ellentmond ennek, de ez nem okoz gondot Istennek, aki megjelent közöttünk, és megmutatta, hogyan éljen, gondolkozzon, cselekedjen az ember, aki Isten képmására lett teremtve.
„Úgyse tesszük, úgyse élünk így egészen – folytatta Seregély István. – De ő nemcsak minta, eszme, hanem a Megváltónk, aki az életét adta értünk. Aki Krisztusban meghalt, maga a mindenható Isten volt. Ezzel lehetővé tette, hogy egy teljesen elrontott élet végén is bizalommal állhatunk meg Isten ítélőszéke előtt, ha hittel megfogjuk a kezét.”
A jubiláns érsek emlékeztetett arra, hogy a Jelenések könyvében a megszámlálhatatlan fehér ruhás sokaság azért lehet fehérben, mert lemosták ruhájuk szennyét a Bárány vérében, s nem azért, mert eleve tiszták voltak.
Tegyünk tanúságot Krisztusról – buzdított Seregély István, majd megemlékezett édesanyjáról, aki kezdettől fogva a Szűzanya oltalmába ajánlotta őt. Megemlítette, hogy 1950-ben, még szeminaristaként évfolyamtársaival – köztük a vértanú Brenner Jánossal – az egész életüket a Szűzanya Szeplőtelen Szívének ajánlották.
Az érsek kifejezte reményét, hogy az Úr erőt és állhatatosságot ad majd neki élete befejezésekor is. Homíliáját pedig azzal zárta, hogy bár a jelenkor vezetői (tisztelet a kivételnek) Isten nélküli wellness-világot ígérnek mindenkinek, az üdvtörténet tanúsága szerint a jövő biztosítéka az Úrhoz hűséges maradék.
A szentmise végén a város és a bazilika hívő közössége képviseletében Löffler Erzsébet, az egri belvárosi főplébánia képviselő-testületének világi elnöke mondta el köszönő szavait Seregély István Egerben végzett lelkipásztori munkájáért, illetve a világiak bevonásáért az emlékezetes 1996-os egyházmegyei zsinati folyamatba, amely által mindenki érezhette, hogy „az Egyház mi vagyunk, és a világiak véleménye is számít”. Az Úr áldását kérte a nyugalmazott érsekre, akinek jelmondata: „Christus est via, veritas et vita”, Krisztus az út, az igazság és az élet.
Seregély István 1931. március 13-án született Szombathelyen. Középiskoláit a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait 1950-ben Szombathelyen kezdte, majd a szombathelyi szeminárium bezárása után Budapesten, a Központi Szemináriumban folytatta és fejezte be.
1955. június 19-én szentelte pappá Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök. 1956-ig kisegítő studensként tevékenykedett Budapesten, majd káplánként működött Gyöngyösfalun, Nyőgéren, Bagodvitenyéden és Zalaegerszegen, ezt követően pedig Szombathelyen teljesített szolgálatot a székesegyházban. Doktori disszertációját 1960-ban készítette el. Tizenkilenc évi kápláni szolgálat után, 1974-ben Fábián Árpád szombathelyi megyéspüspök nevezte ki plébánosnak Kőszegszerdahelyre, ahol 1980-ban ünnepelte ezüstmiséjét. Plébánosi szolgálata idején a plébániához tartozó mind a négy templomot felújították. 1981 és 1987 között Kőszegen volt plébános, ahol kilenc templom renoválását szervezte, irányította.
Szent II. János Pál pápa 1987. június 5-én nevezte ki egri érsekké, július 25-én szentelték püspökké az egri bazilikában. 1990-től 2005-ig a Magyar Katolikus Püspöki Kar (Konferencia) elnöke, ezzel együtt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja volt, 1993-tól 2001-ig pedig az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) alelnöki tisztét is betöltötte. 2007. június 9-én nyugállományba vonult, de továbbra is aktívan tevékenykedik, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében és az Egri Főegyházmegyében is szolgálatot teljesít.
