– A kegyelem rávitte Sault arra, hogy megértette a legnagyobb misztériumot, a Szentháromságos egy Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. De addig hosszú út vezetett, és neki teljesen át kellett alakulnia – mondta homíliájában Bábel Balázs. – Menekülnie kellett, vissza kellett vonulnia Arábiába, ott imádkoznia, szemlélődnie, és földolgoznia ezt a nagy titkot. Ez volt számára a szeminárium… Ortega y Gasset spanyol szellemtörténész azt mondja: Péter apostol visszaemlékezett mindarra, ami Jézus idejében történt. Ezt ő elprédikálta, Márk leírta, ebből lett az evangélium. Szent Pál apostol találkozott a föltámadt Krisztussal, aki átadta neki ebben a találkozásban a lényeges dolgokat, és ő gondolkodott róla, és ebből lett a teológia. Ettől kezdve Pál nem akart másról tudni. Elindult, és mintegy tizenhatezer kilométert ment, közben a harmincévnyi szolgálatából tizenötöt vagy börtönben, vagy házi őrizetben töltött. De amikor csak lehetősége volt, Krisztus szeretete sürgette őt. Nem ismert fáradtságot, nem ismert kudarcot az életében.
A főpásztor utalva Pál műveltségére és arra, hogy minden népnek hirdetni tudta az evangéliumot, felhívta a figyelmet, egy papnak ismernie kell azokat, akiket megszólít, és ismernie kell a kort, amiben élünk. – Ez is feladatunk, hogy tudjuk, melyik korban élünk. Nem az ókorban, a középkorban, hanem most, a XXI. században. Tisztában kell lennünk korunk szellemi körképével. Ezért is mondja a közmondás: „jó pap holtig tanul”. Vagy mint Malakiás prófétánál olvassuk: „a papok ajka hordozza a tudást!” A tudást, ami az Istené, és ami biztos iránytűt ad nekünk. Nekünk Isten bölcsességét kell hirdetnünk, amely sokszor úgy tűnik, hogy ostobaság. És mégis Isten erejévé válik, holott gyöngeségnek tűnik. Bábel Balázs végül Szent Pál Krisztushoz való hasonulását emelte ki, amely meg kell, hogy határozza nemcsak a papok, de minden hívő életét. – Amikor magunkat keressük, elveszünk. A mi kis énünk visszahullik a semmibe. Ám ahogyan XVI. Benedek pápa mondja, az Isten keresésében megtaláljuk igazi énünket. Igaz, közben rámehet az életünk. Ám ez így jó! Ha kifáradunk, ha elfáradunk és fölmorzsolódunk az Isten ügyében. Az a papi szolgálat, ahol áldozat van. Az általános és királyi papság életünk áldozatát kívánja, ezt minden megkeresztelt ember megteheti. Ehhez jön a szolgálati papság, melyet Szent Pál apostol is gyakorolt. Élete úgy alakult át, mint ahogy Krisztus testévé alakult a kenyér. A kettőnek együtt kell mozognia: életünk átalakulásának és minduntalan Krisztus testévé alakulásának. Mert ez az igazi papi feladat, és az evangéliumnak hirdetése. Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan!
