A háromezer lakosú település határában működik egy méhészet, mely otthont ad lengyelhon egyetlen kaptármúzeumának. A gyűjtemény több száz darabját kivétel nélkül népi fafaragók készítették, hű tükörképét nyújtva a lengyel parasztember lelkületének. A kaptárak sokaságában ugyanis sok költői ihletettségű, sok tréfás, főként pedig vallásos témájú alkotást láthatunk. Az egyik leggyakrabban kaptárba faragott alak Szent Ambrus, Milánó negyedik században élt püspöke, aki hivatalosan a méhészek védőszentje. Hasonlóan népszerű a hatodik század végén élt Sevillai Szent Izidor, aki a földművesek és virágkertészek égi segítője. És természetesen Assisi Szent Ferencet is szívesen ábrázolják kaptár formájában.
A feltámadt Krisztust megjelenítő kaptár egy lengyel földön rendkívül népszerű típus, az úgynevezett bánkódó Krisztus változata. (A magyar vallási néprajz ezt az ábrázolást gugyuló, vagyis guggoló Jézusnak mondja.) A Megváltó itt egy kaptárra könyökölve bánkódik, ha úgy tetszik. A szobor külön érdekessége, hogy a kaptár bejárata, azaz a méhek közlekedésére kijelölt nyílás a Krisztus oldalán ütött szent seb.