Erdő Péter elmondta: az orosz ortodox főpásztor Dosztojevszkijre építette beszéde első részét. „A metropolita úr tanúságtétele nagyon irodalmi és nagyon biblikus volt – fogalmazott. – Erőteljesen hatott az érzelmekre is, amikor az európai ember lelkében lejátszódó küzdelemről beszélt. Mélyen, antropológiai síkon vetette fel a problémát, a sátáni kísértésekre is kitérve.
Filaret metropolita arról is szólt, hogy a téves vagy a helytelen tájékozódásnak nagymérvű fizikai, emberi pusztulás lehet az eredménye. Gondolatai II. János Pál pápának az élet és a halál kultúrájáról szóló tanítását idézték. Krisztus úgy jelent meg előadásában, hogy az élet válaszát adja az emberi szív számára” – tette hozzá a bíboros.
A nagy érdeklődéssel kísért előadás után Erdő Péter beszélt. Olaszul elmondott beszédét többször is taps szakította meg. Előadásában rámutatott, hogy értelmiséginek lenni ma is, mint mindig, azt jelenti, hogy az ember nem szakbarbár, hanem fölteszi magának az élet nagy kérdéseit: az emberiségre, a világra, a világmindenségre, az emberi életre és Istenre vonatkozót. „Természetesen az ember saját erejéből is eljuthat bizonyos meggondolásokra, de a teljes igazságot az isteni kinyilatkoztatás adja – húzta alá. – Nekünk, európaiaknak keresztény gyökereink vannak, és ez teljesen független attól, hogy melyik jogszabály mit ír erről. Az európai kultúrában a kereszténység válasza, a Biblia válasza, Krisztus személyének, az istenembernek a fogalma és jelentősége a nem hívők számára is lehetséges alternatívaként jelenik meg, hiszen mindenki találkozik velük.”
 |
|
Fotó: Varga |
Ez a gondolat ma nagyon lényeges – szögezte le -, mert ha Isten létezik, ha létezik egy olyan intelligens lény, aki a világ fölött áll, teremtő, transzcendens és személyes Isten, akkor fölmerül a probléma, hogy a másik értelmes lénnyel hogyan tudunk kommunikálni. A kommunikáció problémája mindenkit érdekel, hiszen a tévéműsorok tele vannak azzal, hogy lehetséges valahol a mindenségben, a képzeletünk határain túl értelmes lények, más kultúrák létezése, és az emberekben fölmerül a kérdés, hogyan teremtsünk velük kapcsolatot, hogyan kommunikáljunk velük. Az emberiség kétségbeesetten rádiójeleket küld a kozmoszba, de pontosan nem tudja, mit és milyen módon kell magáról sugároznia, hogy a másik kultúra felismerje: itt is értelmes lények élnek, és megértse az üzenet tartalmát. Ha más teremtett, értelmes lényekkel kapcsolatban is nagyon nehéz kérdés, hogyan tudunk-tudnánk velük kommunikálni, még inkább nagy kérdés a természetfölötti Istennel való kommunikáció.
„És ezen a ponton Krisztus a válasz – hangsúlyozta Erdő Péter. – Isten határozza meg, hogyan kommunikál velünk, hiszen ő teljes mértékben ismer bennünket, és az emberrel nyilván ember módra, emberré válva tud a legjobban kommunikálni. Így tudja a leginkább kimondani magáról mindazt, amit közölni akar. Jézus Krisztusról a János-evangélium prológusa ebből a szempontból is megrendítően mondja, hogy »az Ige testté lett« (Jn 1,14). Miért lett testté? Azért, hogy akik elfogadják, hatalmat kapjanak Istentől, hogy Isten fiaivá legyenek.”
„Isten tehát kommunikálni akar velünk – zárta gondolatait a bíboros Riminiben. – Nyilvánvaló, hogy az Isten és az ember közötti kontaktusfölvételben Isten az, aki a kommunikáció nyelvét meg tudja határozni. Legtökéletesebb önközlése felénk, emberek felé az, hogy ha megtestesül, az, ha emberként szól hozzánk. Ezért Jézus Krisztus Isten utolsó és legteljesebb szava az emberiség felé. Ilyen módon egy mai, európai értelmiséginek legalábbis érdeklődnie kell e lehetőség iránt, és figyelnie kell arra, hogy Krisztus személyében milyen válasz adódhat életünk nagy kérdéseire.”
