Krisztus-hordozók

A két könyv mintegy ezer oldala a szerző huszonöt éves teológusi és tanári munkájának gyümölcse, melyben a jeles professzor – méltatója szavai szerint – az apostol „kétezer éves ajándékát” bontotta, csomagolta ki, hogy a megértés hídját építve a tudatos bibliaolvasásra sarkallja olvasóit. A mű alkalmas is erre, hiszen jóllehet tudományos igénnyel készült, közérthető megfogalmazása révén nemcsak teológusoknak ajánlott.

A Luther Kiadó prezentációját Bácskai Károly adjunktus vezetésével Pál apostol mai jelentőségéről szóló disputa követte Székely János, az esztergom-budapesti főegyházmegye segédpüspöke, Fabiny Tamás evangélikus és Steinbach József református püspök részvételével, az Evangélikus Hittudományi Egyetem közösségi teremmé alakított kápolnájában.
A vendéglátók gesztusa következtében a Szent Pál-év programjához igazított beszélgetés mintha csak a néhány héttel korábbi hasonló témájú lelkipásztori konferencia folyatása lett volna. Az eszmecsere középpontjában ugyanis a mára identitás-, morális és értékválságban vergődő, széteső Európa állt, amelyet kétezer éve többek között épp Pál evangelizált. A kontinens pedig ma megint páli lelkületű hitvallókra, „misszionáriusokra” vár. A felszólalók többször említették a népek apostolának „Európa-álmát”. Ez nem (görög-római) mítoszokra épült, hanem az evangéliumra, amely a pünkösd erejével és lendületével diadalmenetben terjedt Pál missziós munkája nyomán. Székely János szerint az isteni Ige hatékony, Krisztus, a Bárány útja valóban diadalmenet, de ahhoz, hogy az evangélium „győzni” tudjon, előbb a befogadót, minket kell átjárnia. Különösen fontos ez ma, amikor a hitetlenség már az egyház szívéig is eljutott. A mai társadalom a szabad versenyre épül, az „erősek”, a gátlástalanok világát éljük,pedig az ember nem törtetésre, önreklámozásra, hanem szeretetre, adásra és építésre született – figyelmeztetett a segédpüspök.

Steinbach József az Isten iránti hűséget emelte ki hozzászólásában. Az „indirekt” misszióról szólt, amelynek lényege, hogy Pál módjára előbb nekünk kell megszólítani, szeretni felebarátainkat. Csak a hűséggel továbbadott, hitelesen közvetített Ige lehet hatékony. Isten törvényeinek megtartása ad keretet az ember életének, az egyház azonban sokszor a „törvényeskedést” helyezi előtérbe a megváltottságunkból fakadó öröm hangsúlyozása helyett, ami azzal jár, hogy nem tudunk igazán élni keresztény szabadságunkkal.

Az újszövetségi levelek arról tanúskodnak, hogy Pál a kibékülés (a megbékélés) evangéliumát hirdette, nekünk is ezt a „modellt” kell követnünk – tanácsolta Fabiny Tamás. A Lélek által sugalmazott evangélium betűjének újra életté és lélekké kell válnia. Székely János ehhez kapcsolódva a kommentárban elemzett egyik gondolatot emelte ki: a szívet kell kitágítani, hogy az ember békében tudjon élni. Steinbach püspök szerint Pál könnyekkel írt levelei e tág szívről, az ember-és ellenségszeretetről, a másikkal való együtt szenvedésről tanúskodnak. Küldetésünk az egymás közötti megbékélés, azért, hogy a világot is meg tudjuk békéltetni.

A kerekasztal-beszélgetés zárásaként Cserháti Sándor megilletődve köszönte meg könyvének lelkes fogadtatását és a tartalmas eszmecserét, majd röviden összefoglalta a kommentár megírásának (elő)történetét. A biblikus professzor felidézte egy 1953-ban született elbeszélését, amelyet nemrég talált meg az otthoni selejtezés közben. Ebben a legendás Kristóf alakjába álmodta magát. Rádöbbent, hogy tanárként, könyvei írása közben mindvégig arra törekedett, amire a gyermek Jézust vállára vevő óriás: megpróbálta átvinni Krisztust a túlsó partra – az új generációknak.
Egykor Pál is ezt tette. A Krisztussal való élet lehetőségét, az örömhírt az európai partokra hozta…