Közelebb Istenhez

A nagy havazás miatt reggel még úgy tűnt, hogy sokan nem tudnak részt venni a találkozón. Az ezzel kapcsolatos félelmeket azután a reggeli szentmise evangéliumában Jézus szava oszlatta szét, amit a háborgó tengeren hánykolódó hajó fedélzetén rettegő apostoloknak mondott: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” A találkozó első előadása az Istennek való teljes odaadásról szólt – rendhagyó módon. Tomanek Péter nagykanizsai és Göndics János siófoki káplán két nagykanizsai antióchiás fiatal összegyűjtött kérdéseire válaszolt. – Fontosnak tartom, hogy ép testben ép legyen a lélek: a napi rendszeres séta a Balatonpartra, és a közben imádkozott rózsafüzér a személyes töltekezés alkalma számomra” – mondta János atya. – A papságom a hobbim – vette át a szót Péter atya –, hiszen azt teszem, amit szeretek. Mindkettőjük hivatásának közös pontja, hogy kisebb kitérővel, tanulmányaik végeztével valaki feltette nekik a kérdést a papi hivatással kapcsolatban, amelyet aztán álmatlan éjszakák követtek – nem volt könnyű dönteni. Jelenleg mindkettőjük életében fontos szerepet töltenek be a közösségek, lelkiségek, amelyek segíthetik elmélyíteni a hitet. Hiszen a kereszténység nem „sziget-vallás”, szükségünk van a közösségre. Tanúságtételükben mindketten kiemelték az imádság fontosságát, valamint a Szentírás olvasására is buzdították a fiatalokat. Az előadást követő elcsendesedés és gyónási lehetőség igazi ráhangolódást jelentett a szentmisére, amelyet Bálint Gábor szentbalázsi plébánossal együtt tizenöt pap koncelebrált. – Senki ne gondolja, hogy a pap emberfeletti képességekkel rendelkezik, mint valamiféle Superman. Ugyanolyan ember, mint bárki közületek. Talán csak abban tűnik ki, hogy szeretne még közelebb kerülni a Jóistenhez, egyre inkább szeretne Jézus barátjává válni – hallhattuk a prédikációban. A főcelebráns apostolkodásra buzdított, amely annak is küldetése kell hogy legyen, aki a családi életre érez elhívást. A szentmise lelki tápláléka után a szemesi asszonyok jóvoltából a jelenlévők szendvicsekkel, süteményekkel csillapíthatták az éhségüket. Majd felfrissülésként szép élményben lehetett része annak, aki elsétált a befagyott Balatonhoz, gyönyörködni a téli táj szépségében. A találkozó délutánján következett a szerzetesek tanúságtétele. Két ferences szegénygondozó nővér beszélt Szent Ferenc életéről, valamint saját szerzetesi hivatásáról. – Isten szerelme miatt vagyok szerzetes – vallotta Magdolna nővér, aki a főiskolai évek, majd a média területén végzett szolgálata után egy lelkigyakorlat során végiggondolta Istennel való kapcsolatát, és Jeremiás meghívás-története megerősítette a szerzetesi hivatás irányába való első lépés megtételében. Anna nővér X. Piusz pápa szavait idézte: Minden papi hivatás Isten szívéből ered, de egy édesanya szívén keresztül jut célba. – Igaz ez a szerzetesi hivatásra is – mondta a szerzetes nővér –, valamint a mi „anyaságunkra” is vonatkozik: embereket hallgatunk meg, segítünk, támogatunk, imádkozunk értük. Így adhatunk – lelki értelemben – másoknak is életet. A szerzetes pedig odaadja önmagát, hogy Isten szeretetének közvetítője legyen. A találkozó liturgikus játékokkal és táncházzal zárult. A tizenkettedik alkalommal megrendezett találkozót Tóth Mónika és barátai, valamint a szemesi asszonyok szervezésének köszönhetjük. A zenei szolgálatot mindvégig a nagykanizsai Magvető közösség látta el.