Egyetlen test, melynek sok tagja van

Az idei Országos Lelkipásztori és Teológiai Napok – amelyre január 25. és 28. között került sor, a hagyományokhoz hűen Egerben – is ezt az egységet állította a középpontba. Az Országos Lelkipásztori Intézet szervezte konferencián az általános, azaz királyi és a szolgálati papság kapcsolatát, sajátosságait és közös küldetését járták körül a résztvevők, akik nemcsak az ország különböző részeiből, hanem a határon túlról is érkeztek. A rendezvény nyitó szentmiséjét Bíró László tábori püspök, míg a záró liturgiát Ternyák Csaba egri érsek mutatta be a jelen lévő papokkal – a teológiai napokon ugyanakkor nemcsak lelkipásztorok, hanem számos világi munkatárs is részt vett, valóságosan is megjelenítve a közösség-egyházat, amely tagjainak együtt van küldetése a világban. – Korunkban a II. vatikáni zsinat hívta fel a figyelmet arra a szoros kapcsolatra, amely a keresztség által van jelen az emberek között, különös tekintettel az úgynevezett királyi papság (minden megkeresztelt ember) és a szolgálati papság között – fogalmazta meg Veres András szombathelyi megyés püspök, a konferencia egyik előadója.  – Az Úr ugyanaz a hívők között, akik a Szentlélek által egy testté válnak. „Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak.” (Róm 12,4-5)  – A katolikus egyházban más a papról alkotott felfogásunk, mint a többi vallásban vagy keresztény közösségben – mutatott rá Veres András. – Valljuk, hogy egy a közvetítő Isten és ember között: Jézus Krisztus, aki váltságul adta magát mindenkiért (1Tim 2,5), tehát nincs szükség további közvetítőkre. Jézus megváltó áldozata által mindnyájan közvetlenül járulhatunk Isten színe elé. Ilyen értelemben minden megkeresztelt ember pap. „Élni a papság ajándékát” – ez volt a lelkipásztori-teológiai napok címe, és e gondolat most arra is felhívta a figyelmet, hogy a papság éve minden megkeresztelt ember számára lehetőség hivatásának megújítására. Különböző karizmákkal rendelkezünk, ugyanakkor az a feladatunk, hogy együtt legyünk jelek a világban.  – A II. vatikáni zsinat üzenete, hogy mindannyiunk küldetése a világ megszentelése, és ennek esetemben csak egy része, hogy a munkám során átvállalok néhányat a szolgálati papság feladatai közül – mondta Szászi Balázs, a szeged-gyálaréti egyházközség lelkipásztori segítője, aki Varga Kamill ferences szerzetessel közösen tartott előadást Egerben.  – Bár a papoktól tanuljuk Krisztus követését, de nem az ő „táncukat” kell utánoznunk, hanem meg kell találnunk a sajátunkat. Nemcsak az a kérdés, mi hogyan legyünk szentek, hanem hogy a világ miként szentelődik meg általunk. Nem egy jókból és rosszakból álló, szétválasztott társadalmat építünk, hanem kovászként át kell járnunk a világot. Ez a megtestesülés teológiája. Isten nem várta, hogy előbb javuljon meg a világ, így is vállalta, hogy közöttünk legyen. Közöttünk, általunk és értünk – ez a mi feladatunk is. Ez nem vezetés, hanem kísérés, ne felülről közelítsünk a másikhoz, hanem szemmagasságból. A királyi papság nem a szolgálati papságtól kapja küldetését, ahogyan a szolgálati papság sem a közösségtől – tette hozzá Szászi Balázs –, azonban egyik sem teljesítheti hivatását a másik nélkül. II. János Pál pápa mondta, egy világinak az a karizmája, hogy világi, egy felszentelt papnak pedig, hogy felszentelt pap. Egyik sem teheti meg azt, ami a másik feladata.  – Az Úr egyeseket szolgává tett, hogy a hívők közösségében felszentelésük folytán hatalmuk legyen áldozatot bemutatni és bűnöket megbocsátani, és hogy Krisztus nevében az emberek javára nyilvánosan is gyakorolják a papi hivatalt (Presbyterorum ordinis, 2). Az evangéliumokból tudjuk, hogy akiket Jézus sajátos szolgálatára hívott, az ő nevében és az ő erejében viszik végbe feladatukat. Ebből következik, hogy az ő választottainak és küldötteinek, vagyis a papoknak apostoli munkájában magával Jézussal találkozunk: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el” (Lk 10,16) – mutatott rá Veres András püspök. Miként Krisztus megváltó küldetése minden emberhez szólt, a papok szolgálata is minden ember felé irányul. Ez nem helyettesíti és nem gyengíti a megkeresztelt emberek általános papságát, hanem segíti a kapcsolat létrejöttét az emberek és Isten között. A pap küldetése a közösséghez, de nem a közösségtől származik, ő Krisztustól kapta a meghívást, vagyis Krisztus élő eszköze, nem pedig a papi nép megbízottja – hangsúlyozta a püspök. – Küldetésének fő feladata, hogy Krisztushoz vezesse az embereket, és felépítse velük és köztük a szeretet közösségét. Így tudnak együtt, mint egyház, tanúságot tenni Isten minden embert üdvözíteni akaró szeretetéről. Ez a közös tanúságtétel kihívást jelent a közösség minden tagja számára. Ma sajátos nehézség, hogy sokakból hiányzik az elköteleződésre való készség és szándék. Pedig a keresztény vallásosságnak ez meghatározó eleme. Ahol megélik a Krisztus iránti elköteleződést, ott élő szeretetközösség alakul ki hívők és hívők, a királyi papság és a szolgálati papság között, s ott új hivatások is születnek.