Koszorú Liszt Ferencnek

A keresztény polgári gondolkodás építészeti „dokumentuma” közadakozásból (s nem fejedelmi bőkezűségből) épült József nádor aranyszívű leányának, Hermina Amália Máriának emlékére, akit mindenki szeretett. Huszonöt esztendős korában hunyt el. A temetését követő tizenötödik napon Tomala – négy városi polgárral – azzal állt elő, hogy kápolnát kell építeni; érzés és tisztelet, benső szabadság és elhatározás így kívánja.

Százhatvan éve Scitovszky János hercegprímás végezte a zárókőletétel szertartását, s két év múlva fölszentelte az úrhajlékot. Az ünnepi misén Liszt Ferenc vezényelte férfi kari Vocal miséjét, melyet 1848-ban komponált.


Liszt kedves hangszere volt a kápolna orgonája, többször játszott rajta, ha Pesten tartózkodott. Persze tizenkét évvel később, mivel Komornyik Ferdinánd orgonakészítő műhelyéből ekkor került ki a hangszer. Nemes hagyomány, hogy Liszt Ferenc születésének vigíliáján évente megkoszorúzzák a zeneköltőnek a kápolna falán lévő márvány emléktábláját. A kápolnát fenntartó Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend érdeme ez. Ennek a rendnek tagja volt Liszt Ferenc is. Így az emlékezés hármas (visszatérő) köre találkozik mindig az ünnepelt személyével.

Az idén október 21-én a Szent Sír Lovagrend koszorújához vesperás (többszólamú tételekkel) és Liszt-motetta (Salve Regina) hangcsokra társult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének hallgatói, valamint a gödöllői premontrei gimnázium egyházzene tagozatos tanulói imádságos előadásában. (Művészeti vezető: Soós András, Balogh P. Piusz O. Praem és Kocsis Csaba, orgonán közreműködött: Farkas Domokos.)