Fiatalon Milánóban bejutott Wilhelm Furtwängler és Arturo Toscanini zenekari próbáira; a legnagyobbak technikáját, munkamódszerét leshette el. Ő nem akart diktátori hajlamú irányító lenni, mint mondják, máig megmaradt visszafogott, barátságos, feszültségeket oldó karmesternek. A világ első számú zenei intézményeit vezette-dirigálta: 1968-tól 1986-ig a milánói Scala, majd 1986-tól 1991-ig a bécsi Staatsoper zeneigazgatója volt, állandó vendégkarmestere a Londoni és a Chicagói Szimfonikusoknak, vezetője a Berlini Filharmonikusoknak; alapítója a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekarnak…
Abbado számára nem léteznek felderítetlen területek vagy tőle idegen korszakok-stílusok a zenetörténetben, repertoárja a barokktól a kortársakig ível. Egyformán kiváló hangverseny- és operakarmester, legyen szó Mozartról, Verdiről, Wagnerről, Muszorgszkijról, Bartókról vagy Alban Bergről. A könnyebb műfajt sem vetette meg, kétszer is vezényelt újévi koncertet Bécsben.
Vannak az életben kihagyhatatlan események, Abbado jelenléte ezek közé tartozik. Aki teheti, legalább egyszer tapasztalja meg általa, rajta keresztül a zene lélekzését.
