Kopogtatás nélkül

Aj­tón­kon ugyan ott a zár, ka­pun­kon a la­kat, de szí­vünk le­gyen nyi­tott. Hogy föl­is­mer­jük a lé­lek­tár­sa­kat, hogy ne uta­sít­suk el a jó szán­dék­kal ér­ke­ző­ket, ne­tán a se­gít­sé­gért zör­ge­tő­ket. Jó­zsef At­ti­la ke­vés­bé is­mert vers­sorai jutnak eszem­be, ha a zárt aj­tók­ról, szí­vek­ről hal­lok: „Ha meg­sze­ret­lek, ko­pog­ta­tás nél­kül be­jö­hetsz hoz­zám, / de gon­dold jól meg, / bán­ta­na, ha azu­tán so­ká­ig el­ke­rül­nél.” És a kis her­ceg, aki jól tud­ta, hogy a ba­rát­ság és a szo­ros lel­ki kö­te­lék bi­zony ma­gá­ban rej­ti a fáj­da­lom, a csa­ló­dás le­he­tő­sé­gét, még­is van ér­tel­me sze­ret­ni, bíz­ni, s van ér­tel­me hin­ni az em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­lat­ban.
Sza­bó Mag­da re­gé­nyét má­sod­szor­ra ér­tet­tem meg iga­zán, ak­kor, ami­kor a film meg­te­kin­té­se előtt új­ra el­ol­vas­tam. Ke­gyet­len könyv. Nyil­vá­nos gyó­nás, „mely ös­­sze­tört tü­kör­cse­re­pek­ből egy­be­tá­kolt ke­ret­be szo­rít­ja az írót és a meg­sért­he­tet­len, még­is meg­sér­tett igaz­sá­got”. Sze­re­dás Emerenc alak­ja és aj­ta­ja a kö­tet meg­je­le­né­se óta fo­ga­lom­má vált. El sem tud­tam kép­zel­ni, ho­gyan le­het e bo­nyo­lult, bel­ső mo­no­ló­go­kat, a lé­lek leg­mé­lyén zaj­ló fo­lya­ma­to­kat áb­rá­zo­ló re­gényt film­re vin­ni. Sza­bó Ist­ván vál­lal­ko­zott a ne­héz fel­adat­ra, és jól ol­dot­ta meg. Két ki­tű­nő szí­nész­nőt kért föl: az Os­car-dí­jas Helen Mirren játs­­sza Emerencet, az író­nőt Mart­ina Gedeck. Mind­ket­ten cso­dá­la­to­sak. Emerenc te­kin­te­te több­nyi­re ke­mény, csak né­ha fut át ar­cán egy-egy fél­mo­soly; Mag­da hol ri­adt, hol szi­go­rú, ko­moly­sá­ga gyak­ran for­dul át vi­dám­ság­ba. Fér­jét, a halk sza­vú írót Eper­jes Kár­oly ala­kít­ja, ő az, aki sze­ré­nyen meg­hú­zó­dik a hát­tér­ben, csak né­ha szó­lal meg, de ak­kor igen fon­to­sat mond. Emerenc és Mag­da sok­ré­te­gű, kez­det­től fog­va hul­lám­zó kap­cso­la­ta las­san-las­san ala­kul át, ám szá­muk­ra és szá­munk­ra is egy­re nyil­ván­va­lóbb lesz: „…a sze­re­tet kö­te­le­zett­ség, tu­laj­don­kép­pen ve­sze­del­mes és koc­ká­za­tos szen­ve­dély”.
(Az idén be­mu­ta­tott, magyar—német kop­ro­duk­ci­ó­ban ké­szült film idő­köz­ben DVD-n is meg­je­lent.)