Ajtónkon ugyan ott a zár, kapunkon a lakat, de szívünk legyen nyitott. Hogy fölismerjük a lélektársakat, hogy ne utasítsuk el a jó szándékkal érkezőket, netán a segítségért zörgetőket. József Attila kevésbé ismert verssorai jutnak eszembe, ha a zárt ajtókról, szívekről hallok: „Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, / de gondold jól meg, / bántana, ha azután sokáig elkerülnél.” És a kis herceg, aki jól tudta, hogy a barátság és a szoros lelki kötelék bizony magában rejti a fájdalom, a csalódás lehetőségét, mégis van értelme szeretni, bízni, s van értelme hinni az emberek közötti kapcsolatban.
Szabó Magda regényét másodszorra értettem meg igazán, akkor, amikor a film megtekintése előtt újra elolvastam. Kegyetlen könyv. Nyilvános gyónás, „mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot”. Szeredás Emerenc alakja és ajtaja a kötet megjelenése óta fogalommá vált. El sem tudtam képzelni, hogyan lehet e bonyolult, belső monológokat, a lélek legmélyén zajló folyamatokat ábrázoló regényt filmre vinni. Szabó István vállalkozott a nehéz feladatra, és jól oldotta meg. Két kitűnő színésznőt kért föl: az Oscar-díjas Helen Mirren játssza Emerencet, az írónőt Martina Gedeck. Mindketten csodálatosak. Emerenc tekintete többnyire kemény, csak néha fut át arcán egy-egy félmosoly; Magda hol riadt, hol szigorú, komolysága gyakran fordul át vidámságba. Férjét, a halk szavú írót Eperjes Károly alakítja, ő az, aki szerényen meghúzódik a háttérben, csak néha szólal meg, de akkor igen fontosat mond. Emerenc és Magda sokrétegű, kezdettől fogva hullámzó kapcsolata lassan-lassan alakul át, ám számukra és számunkra is egyre nyilvánvalóbb lesz: „…a szeretet kötelezettség, tulajdonképpen veszedelmes és kockázatos szenvedély”.
(Az idén bemutatott, magyar—német koprodukcióban készült film időközben DVD-n is megjelent.)