Gyógyító jelenlét

De a hely­zet en­nél fo­ná­kabb, mi­vel a pszi­cho­ló­gus mint „nyers­anyag­gal” dol­go­zik  a hal­lot­tak­kal, má­sok éle­té­nek sok­szor szent pil­la­na­tai szá­má­ra ne­megy­szer spe­ku­lá­ció tár­gyai, és e spe­ku­lá­ció akár ta­lál­ga­tás­sze­rű, imp­ro­vi­za­tív is le­het. A pszi­cho­ló­gus ti­pi­zál­ja mind­azt, amit a pá­ci­ens el­mond, és kul­csot ke­res az „eset­hez”, hogy ural­has­sa, be­fo­lyá­sa le­gyen fö­löt­te. Ezt én ret­ten­tő­en in­go­vá­nyos te­rep­nek ér­zem. A pszi­cho­ló­gu­sok­nak en­nek alap­ján a leg­szi­go­rúbb er­köl­csi kó­dex alap­ján kell, kel­le­ne mű­köd­ni­ük, ta­lán csak a pa­po­ké­val mér­he­tő ös­­sze a fe­le­lős­sé­gük. Ám sem­mi sem ga­ran­tál­ja, hogy sok­kal er­köl­csö­seb­bek, mint az em­be­rek több­sé­ge.
Szá­mom­ra na­pi-he­ti szin­ten ér­zé­kel­he­tő, hogy a pszi­cho­ló­gia ko­rát él­jük. Jól tu­dom, hogy ez a „pi­ac” ma már ugyan­olyan szí­nes, mint a mo­só­por­oké, hogy ren­ge­teg irány­zat él egy­más mel­lett, a leg­meg­bíz­ha­tób­bak­tól a leg­szél­há­mo­sab­ba­kig. Az át­lag­em­ber azon­ban, ha egy­ál­ta­lán hisz va­la­mi­ben, az „a” pszi­cho­ló­gia.
Óri­á­si tel­je­sít­mény­nek tar­tom a Te­rá­pi­át, és nem­csak a vir­tu­óz szí­né­szek és ren­de­zés mi­att. Leg­alább en­­nyi­re azért is, mert ki­vé­te­les in­tel­li­gen­ci­á­val kö­ze­lít rá a té­má­ra, és élet­sza­gú pél­dák so­rát fel­vo­nul­tat­va szem­be­sít a te­rü­let el­lent­mon­dá­sa­i­val, osz­lat­ja a ho­mályt. Med­dig tart a pszi­cho­ló­gus, és hol kez­dő­dik a ma­gán­em­ber? Mi tör­té­nik, ha a pá­ci­ens nem akar­ja el­fo­gad­ni a te­rá­pia ke­re­tét? Mek­ko­ra az ő moz­gás­te­re, al­kot­hat és ér­vé­nye­sít­het-e ő is sza­bá­lyo­kat a te­rá­pi­ás kap­cso­lat­ban? Le­het­sé­ges-e, hogy a te­ra­pe­u­ta is ala­nyá­vá vá­lik az ál­ta­la ve­ze­tett te­rá­pi­á­nak? Mi kö­ze minden­nek a pénz­hez? És vé­gül: mi­nek ne­vez­zük két em­ber egy­mást tá­mo­ga­tó je­len­lét­ét, küz­del­mét az iga­zi meg­ér­tés ér­de­ké­ben, haj­lan­dó­sá­gát ar­ra, hogy egy­más nyel­vét meg­ta­nul­ja? „Pró­bálj min­dig gyó­gyí­tó­an je­len len­ni a kör­nye­ze­ted­ben!” — en­gem er­re szó­lít fel ez a so­ro­zat.