Két rövid idézet egy könyvből, egymás közeléből: – „Néha szégyenkezem, amikor túlságosan tréfás kedvem támad. A derűs szemlélet hozzátartozik személyiségemhez. Olykor látom az arcokon, meglepődnek, amikor például (…) hintázom a játszótéren. (Legutóbb az egyik iskola avatásán fordult ez elő.)”
„Legnehezebb a személyi ügyek intézése. Minden döntés előtt sokat vívódom és mérlegelek. Véletlenül se érezze senki személyes bántásnak az áthelyezését vagy valamilyen egyéb intézkedésemet.”
Két idézet – egy embertől. A rend (vagy akár a meglepetés) kedvéért: egy katolikus főpaptól. Felvillantják az eleven jókedv és a töprengő felelősség – nem szélsőértékét, hanem – kiegyensúlyozottságát. S mindezek hátterében a tágasságra is képes, világosan megfogalmazott, bárkivel szót értő, de nem alkuvó, a misztériumokra is érzékeny szívű hitre nyílik rálátás abban a vallomáskötetben, amelyben Beer Miklós váci megyés püspök mesél az életéről. A szó legigazabb értelmében mesél: jobbára magukkal ragadó – valóban megesett – történeteiből rajzolódik elénk elevenen az a személyes érintésű külső és belső világ, melyet mindenki magában és magán hordoz, bárhol jelenjék is meg. S ennek légkörét érzékeljük minden találkozáskor. Komor, komoly vagy vidám esetek mentén haladva látjuk mind közelebbről Beer Miklóst és élettörténetét a Mindenhol pap vagyok című kötetet olvasva: szemünk előtt az értékekre fogékony kisfiú, a hivatás bontakozása, az egyház misztikus és intézményes életébe növekedés állomásai – a történelem szorításában, a családi, baráti, ismerősi és munkatársi kapcsolatok ölelésében. Az életút külső színhelye főként a Dunakanyar, mélyen a lélekbe íródott színeivel, illataival, igazságával, de Zebegénytől Budapestig, Pilismaróttól, Esztergomtól Vácig valamennyi szűkebb környezetében, átmeneti jelenléte által is megtermett Beer Miklós körül az otthonosság érzete.
A vallomás közvetlen hangneme a megszólíthatóság és a rábízottak rendelkezésére állás üzenetét hordozza. Ilyen keretben természetes módon befogadhatóak és korántsem asztalfiókszagúak a köteten végigfutó teológiai-filozófiai gondolatok, melyek művelése-tanítása szintúgy otthonos terepe e mindenhol papnak. A Szent István Könyvhétre megjelent könyve elejétől a végéig a tudományos gondolatokban jártas gyermeki hit tanúja.
„A kitelepítés idejéből származik a következő emlékem. Édesanyám egyszer azt mondta a szabolcsi estében: »Kisfiam, ezek a csillagok ugyanúgy látszanak itt is, mint Budapesten vagy Zebegényben. Itthon vagyunk, mert az Úristen közelében élünk.«”
(Mindenhol pap vagyok – Elmer István beszélgetése Beer Miklós váci megyés püspökkel. Budapest, 2009, Szent István Társulat; Pásztorok – Magyar apostolutódok a harmadik évezred elején 9.)
