Könyvespolc: Az ateizmus alkonya

Persze kérdés, hogy a magukat hívőnek valló emberek számára ez az apály önmagában jó hír-e. Hiszen az ateizmus alkonya nem jelenti automatikusan az elkötelezett hit hajnalát. Tény ugyanakkor, hogy a vallás intézményeinek hitelvesztése, elvilágiasodásuk „az első szeretet” elhagyásával a történelem során rendszerint a tagadás szellemének elszabadulásához vezetett. Ezért aztán érdemes a szívünkbe vésnünk, hogy az „odakinti” ateizmus bizony „idebent” kezdődik.

Visszatérő gondolata ez a neves teológus, Alister McGrath könyvének, amely karácsony előtt látott napvilágot magyar nyelven a Szent István Társulat gondozásában. A hitetlenség térhódítása és hanyatlása a modern világban alcímű, lenyűgözően gazdag tényanyag birtokában megalkotott műve bővebb változata az Oxford Union nevű társaság 2002-es vitanapján elhangzott előadásának. A szerző szellemtörténeti barangolása során jól ismertnek vélt történelmi eseményekre (például a francia forradalomra) és historikus tévhitekre (többek közt Voltaire és Darwin állítólagos ateizmusára vagy a hit és a tudomány jórészt koholt egymásnak feszülésére) vetül tisztázó fény. A marxista ideológia állott leheletével napjainkig átitatott honi légkörben üdítő élmény ez a meggyőző tudást és súlyos témát is könnyed angol szellemességgel közkinccsé tevő olvasnivaló. Sokan a helyükre kerülnek a könyv lapjain, köztük napjaink egyre gyérebb sorokban ágáló, de annál agresszívebb ateista prófétái (élükön a jeles biológussal, Richard Dawkinsszal; az ő magyarul is megjelent, Isteni téveszme című könyvének vakfoltos állításaira McGrath külön kötetben mutat rá), a gondolatmenetük zökkenőiről kevésbé ismert istenmentesítő főideológusok (Feuerbach, Marx, Freud), vagy épp a brit és az amerikai kultúrának olykor a szó szoros értelmében tomboló istenhittagadói egyaránt. Mindemellett McGrath művében – okulásunkra – újra meg újra felbukkannak vallásos emberek és közösségek is, akik/amelyek hiteltelenségükkel bizony társcsiholói voltak az ateizmus számtalanszor pusztító történelmi tüzeinek.

Kötete végén a szerző felteszi a kérdést: vajon mi következik a mostani szürkület után, amely a századokon át szárnyaló vagy verdeső tagadásra köszöntött? A hit új korszaka? Talán. De akkor is ébereknek kell lennünk, mert ha a vallás formái kiürülnek, s megint csak igaz voltát veszti tanúságunk, ez beláthatatlan következményekkel újra meg újra sokak kedvét veheti el Istentől, akinek a világban ránk bízott képét ez esetben mi magunk hamisítjuk meg.

(Alister McGrath: Az ateizmus alkonya. Szent István Társulat, 2008)

 

4 hozzászólás a(z) “Könyvespolc: Az ateizmus alkonya” bejegyzéshez

  1. Horváth Sándor szerint:

    Idézet:
    “hiszen azok, akik ilyen-olyan okból mind többeket igyekeznek megszabadítani az istenhittől (majd az Isten vagy bármely transzcendens valóság nemlétébe vetett hitre téríteni őket), bizonyára nem nagy lelkesedéssel hallanak csapataik végzetes fogyatkozásáról…”
    Ez általában inkább fordítva szokott lenni: lépten-nyomon a vallást dicsérgetik, vallásosok megvetik azokat akik nem hisznek, folyvást azt képzelik rólunk: boldogtalanok vagyunk, rosszak, bűnösök, hovatovább valami sátánt szolgálunk -pedig pont ez az ateizus lényege: SENKIT még sátánt se hisszük vagy szolgáljuk- lenéznek minket, az elvakultabbak gyakran emberszámba se vesznek emiatt, természetesen tisztelet a kivételnek: azoknak akik támaszt és békét lelnek vallásukban: őket becsülöm és tisztelem de azokat nem, akik le akarják nyomni a vallásukat a torkunkon.. én nem beszélek le senkit, de engem se beszéljen rá senki. És az álláspontomat viták során is megtartom nem változtatom az évek során hogy ma Jehova tanú, tegnap katolikus, holnap hitgyüli: ez nem divat kérdése.

  2. Engler Attila szerint:

    Látom, hogy a cikk írójának fáj az igazság. Fáj neki, hogy egyre kevesebb ember hiszi el azt a szélhámosságot amit az egyházak évezredeken keresztül öntöttek a hiszékeny és többnyire iskolázatlan emberek nyakába. Az ehhez hasonló írások arról tanúskodnak, hogy haláltusájával küzd és vergődik a világ összes vallása. A fejlett, tanult társadalmakban bizony egyre kevesebb ember hiszi el a vallások hazugságait. Inkább iskolákba járnak és könyveket olvasnak. Nem “egy” könyvet, hanem könyveket.

  3. István Koós szerint:

    Ebből a “reményt keltő” írásból egyedül csak az az egy nem derül ki, hogy miért gondolja a szerző, hogy vég van az ateizmusnak, és hogy miért képzeli, hogy a jövőben többen fognak hinni Istenben.

  4. Gyöngyi Béres szerint:

    Sajnálni tudom csak az ilyen embereket. Rendkívül fárasztó lehet nap mint nap azért küzdeni, hogy másoknak és önmaguknak is bizonygassák, milyen nagyon igazuk van és mindenki más téved. Kár, hogy akik nem hiszik el az ilyen vagy olyan vallási meséket, teljesen jól elvannak nélkülük is és felesleges győzködni őket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.