Petőfi

Majd később, hogy mi történt,
hogy eleste mégsem a csatatéren,
a mítoszon nem csorbít semmi,
a legenda átragyog a tényen.

Én most is látom őt.
A múzeum mögötte.
Aranynak még nincs szobra a kertben,
az ég tiszta fölötte.
A Duna felől szél fúj,
villamos a körúton nem csörömpöl,
papírról mondja a verset, bár tudja kívülről.
Mert a lendület még az égbe kapná, oly dolgokat írt
ezért fogódzik, kezében erősen tartja a jó papírt.

Övé a március örökre – reménye a miénk,
figyelünk rád e tavaszban is: szép szívű jó öcsénk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.