Majd később, hogy mi történt,
hogy eleste mégsem a csatatéren,
a mítoszon nem csorbít semmi,
a legenda átragyog a tényen.
Én most is látom őt.
A múzeum mögötte.
Aranynak még nincs szobra a kertben,
az ég tiszta fölötte.
A Duna felől szél fúj,
villamos a körúton nem csörömpöl,
papírról mondja a verset, bár tudja kívülről.
Mert a lendület még az égbe kapná, oly dolgokat írt
ezért fogódzik, kezében erősen tartja a jó papírt.
Övé a március örökre – reménye a miénk,
figyelünk rád e tavaszban is: szép szívű jó öcsénk.
