„Harmincéves a gyerekem, ő és a felesége is drogoznak. Az unokám ötéves, én pedig külföldön dolgozom. Mit tegyek? Mit tehetek?!”
„Tönkretett már mindent maga körül. Most mi jövünk, a szülei.”
A szülők, a hozzátartozók általában csak végső kétségbeesésükben, tehetetlenségükben fordulnak intézményi segítségért, miközben erre gyermekük és érintett családtagjaik megfelelő motiváció híján még képtelenek. Egyre gyakoribb klienseink ők, a kodependensek, azaz a társfüggők.
A társfüggőség fogalma alatt korábban csak a partnerkapcsolatok egy jellegzetes torzulását értettük, néhány évtizede azonban a szenvedélybetegek hozzátartozóinak megoldandó, feldolgozandó problémáját is így nevezzük. „A kodependencia a legszélesebb értelemben úgy határozható meg, mint bizonyos emberekhez, viselkedésformákhoz vagy dolgokhoz való addikció.
A kodependencia nem más, mint az a tévképzet, melynek alapján a külvilág, a dolgok, az események és az emberek feletti uralommal próbálunk meg hatalmat nyerni belső érzéseink-késztetéseink felett. (…)
Aki kodependens, az többnyire addiktív kötődésben van egy másik emberrel. (… ) Ráadásul a kodependens, mint valami túlgerjesztett elektromágnes, mindent magához vonzhat, nemcsak embereket, hanem vegyszereket (elsősorban alkoholt vagy drogokat) és dolgokat is – pénzt, ételt, szexet, munkát.” (Hemfelt –
Minirt – Meyer: A szeretet választható)
A tudományos definíciót kövesse most néhány olyan megfogalmazás, amelyeket segítőként mindennapi munkánk során hallunk klienseinktől, akik gyakran a legjobb tanítóink is.
„A társfüggőség az, hogy én vagyok az, aki mindenkinek a gondját viseli.”
„Úgy össze vagyok fonódva a drogos gyermekeimmel, mint a Laokoon-szoborcsoport.”
„A társfüggőség annyit jelent, hogy tudod: minden kapcsolatod vagy ugyanúgy, fájdalmasan folytatódik, vagy ugyanúgy, katasztrófával végződik. Esetleg mindkettő…”
„Azért lettem társfüggő, mert alkoholistához mentem férjhez. Nekem ugyanúgy kell dolgoznom magamon, ahogy neki is. Mindketten csoportba járunk, csak nem együtt!”
A társfüggőség jelentése napjainkban kibővült. Ma már nemcsak a szenvedélybetegek hozzátartozóinak játszmaszerű kapcsolatai tartoznak ebbe a fogalomkörbe, hanem a bármely embertől, közösségtől, rendszertől, kulturális vagy társadalmi intézménytől való kóros kapcsolati függőségek is.
