A „magyar” koalákért hosszú ideig tartó és fáradságos lobbi folyt. Hat év előkészület, hat ország együttműködése, hatszázhatvan oldal dokumentáció és nem utolsósorban hatvanhat millió forintnyi ráfordítás kellett ahhoz, hogy az állatkert új kedvencei megérkezhessenek. Az állatorvosok hónapokig megfeszített munkát végeztek. Több európai állatkertben tanulmányozták a koalák mindennapjait, egészségvédelmi tapasztalatokat gyűjtöttek. Eközben Budapesten felépült a koalaház, amelyhez koalakert is tartozik.
A koalák táplálása igencsak drága mulatság. Fő étkük az eukaliptuszfa levele. A takarmány az angliai Devon megyéből repülőn érkezik Budapestre. A légi szállításban szerencsére nagy segítséget kapott az állatkert, erről ugyanis a DHL Express, a koalák platinafokozatú támogatója gondoskodik. A koalák etetése évente kilencmillió forintba kerül. Budapestnek ezenkívül évente ötezer dollárt is fizetnie kell a San Diegó-i központnak. A koalákat tartó állatkertek ily módon járulnak hozzá a vadonbeli koalák védelmét szolgáló programok költségeihez. A világ állatkertjeiben élő erszényesek, ahogyan a budapestiek is, fajtársaik és az egész ausztrál fauna „nagykövetei”. Meglátogatásukkal, vagyis az állatkerti belépőjegy megvásárlásával a vadon élő koalák védelméhez mi is hozzájárulhatunk.
A koalák átlagos testtömege négy és tizenöt kilogramm között mozog. Naponta akár húsz órát is alvással töltenek, inkább éjszaka aktívak. Általában egy-két utódot ellenek, vemhességi időszakuk körülbelül egy hónap.
Nur-Nuru-Bin neve az ausztrál őslakosság nyelvén déli szelet jelent. Ő Belgiumból érkezett. A Vobara név jelentésére nem sikerült fényt deríteni, őt Németországból kaptuk. A két jövevény megérkezése után öt nappal már ötvennél több tiszteletbeli nevelőszülőt mondhatott magáénak.
