Jézus nyelvét beszélik

A XX. század elején Hakkari hegyvidékén, a mai Törökország délkeleti pontján még mint- egy százötvenezer asszír keresztény élt. Annak a Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárkának a követői voltak, aki 431-től tagadta az isteni és emberi természet egységét Krisztusban. Önmagukat azonban a tiszta apostoli kereszténység követőinek tartották.

Az első világháború végén kilencezren találtak közülük menedéket a Kabur folyó mentén. De Irakban, Iránban, Libanonban és Szíriában is menedékre leltek, sokan pedig szétszóródtak Európában és Amerikában.

Most ezek a Kabur-vidéki asszír keresztények – békés muszlimokkal, jezidekkel és különféle szertartású keresztényekkel együtt – az Iszlám Állam terrorszervezet áldozataivá váltak, illetve ismét  menekülniük kellett. A világ akkor figyelt fel a sorsukra, amikor hírét vette huszonegy, Líbiában fogva tartott asszír keresztény brutális lefejezésének, illetve értesült azoknak a kulturális értékeknek a pusztulásáról, amelyek azután kerültek veszélybe, hogy tavaly júliusban tömegesen elűzték az iraki Moszulból az ott élő keresztényeket. Egy ősi kolostor, egy régi kéziratokat és liturgikus könyveket  őrző könyvtár, a keresztény-muszlim művelődés évszázadokon át tartó együttélésének tanúi pusztultak el. Moszul központjában felgyújtották a szír katolikus érsekség székházát, bombatámadás érte a X. században épült káld katolikus Szent György-templomot, és buldózerekkel rombolták le a szomszédos keresztény temető síremlékeit. Most már az egész vidék keresztény múltjának emlékei veszélyben vannak.

A szír ortodox, asszír és káld egyházi elnevezések nem a Szíriához tartozást fejezik ki, hanem  az arámi nyelv fődialektusára utalnak, amelyet az ókori Edesszában (ma a törökországi  Urfa) beszéltek. Ez a nyelv a kereszténység története szempontjából  rendkívül nagy értékeket hordoz.

Az edesszai keresztény közösség egyidős volt az antiochiaival. Antiochiában nevezték a keresztényeket „krisztusiaknak”.

A lakosság többsége a szemita arámi nyelvet beszélte, Jézus nyelvét. Az V. századtól kitört  dogmatikai viták és politikai ellentétek vezettek az antiochiai egyház részekre bomlásához. Így jött létre a szír ortodox egyház (Szíriában, Törökországban és Libanonban) és az antiochiai görög ortodox egyház.

Egy, március 8-i jelentés szerint az észak-szíriai Al-Haszaka régióban ismét keresztény falvakat támadott az Iszlám Állam. A Kabur folyó mentén a terroristák megkísérelték elfoglalni a fegyverszállításaik miatt számukra fontos Tel Tamar települést. Több falu veszélyhelyzetbe került, de a szír hadsereg felszabadította ezeket.

A februárban elrabolt kétszázhatvankét – más források szerint háromszázhetvenhárom – keresztény (ötvenhárom család) egy részét, főleg időseket, asszonyokat és gyerekeket a terroristák szabadon engedtek.

Végveszélybe került a közel-keleti kereszténység? A mai Irakhoz tartozó egykori mezopotámiai területeken a kereszténység már az

I. évszázadban jelen volt. A VII. században a kereszténység  elérte a közép-ázsiai selyemút vidékét és a kínai Tang-dinasztia császári udvarát. Legnagyobb kiterjedését a bagdadi kalifátus és a mongol terjeszkedés idején érte el. Ma a  katolikus káld egyház és az asszír keleti egyház között oszlik meg a terület.

Ez a szír-arámi  keresztény monasztikus világ hatalmas filozófiai-teológiai örökséget adott a világnak. A görög-latin spekulatív teológiával ellentétben költői nyelvezetű hitbeli irodalom volt ez. Amikor pedig a VII. században megkezdődött az arab előretörés, a szír keresztények nagy arab nyelvű irodalmat ismertek meg. Arabul olvasták az ókori görög filozófiai műveket. Arisztotelész műveit a XII. században arab nyelvből fordították latinra. Nemcsak az egyház és az egyháztörténelem számára, és nem csupán a keresztény (katolikus) hívők sorsa szempontjából, de az egész európai kulturális örökségre nézve is katasztrófa volna e keleti kereszténység eltűnése.

A világ eddig nem figyelt fel arra, hogy a közel-keleti zsidó-palesztin harcok és most az Iszlám Állam terrorszervezet korábban nyugatról indított fellépése, az értelmetlen háború mennyire sújtja és veszélyezteti az asszír népcsoport sorsát. S vele az európai keresztény örökség sorsát.

 

Vatikáni reakciók

 

A Vatikán újból megerősítette, hogy az Iszlám Állam terrorszervezetet Irakban és Szíriában végső esetben erőszakkal is meg kell állítani, ám mindent el kell követni annak érdekében, hogy tárgyalásos, politikai megoldást találjanak a konfliktusokra. Erről beszélt Silvano Tomasi érsek, a Szentszék állandó képviselője az Egyesült Nemzetek genfi hivatalainál, hangsúlyozva, hogy minden akciót csak az ENSZ és az iszlám országok jóváhagyásával szabad kezdeményezni. (KAP)

 

fotó: Reuters