„Klever Kaff”

Itt gazdag – s ma már DVD-n és a YouTube-on is meghallgatható – repertoárjának csak néhány mozzanatát soroljuk fel: Händel: Messiás, Bach: János- és Máté-passió, angol népdalok, Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors, Mahler: Dal a Földről, Gyermekgyászdalok… S első és hangsúlyos helyen: Gluck Orfeusz című operájának címszerepe, amelyet kétszer is elénekelt 1947 nyarán, Glyndebourne-ben, még ragyogó szépségben és egészségben, illetve 1953 februárjában, amikor a hősiesen végigküzdött előadás után hordágyon vitték le a Covent Garden színpadáról. 1953. október 8-án, álmában halt meg. A zenei világ akkori nagyjai siratták el, Sir John Barbirolli, Benjamin Britten, Elisabeth Schwarzkopf, Bruno Walter, Dietrich Fischer-Dieskau…


Végezetül Walter szavait idézzük: „A vallásról soha nem beszélgettem Kathleennel, ezért nem tudom, hogy Bach és Händel műveinek előadásában mély hite vagy zenéjük intuitív művészi megértése nyilvánult meg…” A róla szóló könyvek, a BBC-ben elhangzott emlékezések s elsősorban zenei hagyatékának (régi, recsegő s már felújított felvételeknek!) az ismerete számomra azt bizonyítja, hogy mindkettő. Halála után a Kathleen Ferrier Rákalapítványt a BBC-től, a lemeztársaságoktól a csak bibliai „két fillért” (egy fontot!) adni tudó nyugdíjasokig Anglia-szerte mindenki támogatta. 2012-ben pedig szülőfaluja, Blackburn temploma adott otthont egy zenés centenáriumi istentiszteletnek. Klever Kaff hazatért. Komor időkben (is) érdemes megnéznünk a világhálón a rá emlékező, beszédes képeket, s meghallgatnunk páratlan hangját.