Kiút a „kaland társadalmából”

A mammon hatalma sokakat bekerített, és most sokakat ellehetetlenít. Potenciális öngyilkosjelöltek kérnek tanácsot paptól és lelkésztől; mitévők legyenek, hiszen képtelenek törleszteni a hitelüket, életük válságban, s ha ez így megy, földönfutókká lesznek. Közülük némelyik férfit a felesége is elhagyta – vitte a gyereket is –, és ott a levegőben az elbocsátás réme. Kellene valamilyen kapaszkodó, támasz, biztatás, hogy lesz holnap, van remény, s nem kell feladni…

Az erkölcsi válságból való kilábalás egyik fontos szempontja a tisztánlátás, ugyanis ha felismerjük az idők jeleit, rádöbbenünk: a bankok pénzügyi diktatúrájában a „piacisten” új vallást alapított, amelynek templomai a tőzsdék, papjai a brókerek; ereje a profit és a hatalom utáni vágy. Itt „mindenáron”, minden eladó, és semmi sem szent. Az ember áruvá válik, és csak a piaci értéke számít. Az ádáz versenyben kihull mindaz, aki képtelen beilleszkedni.

A „brókerpapokról”, a válságról, a keresztény ember teendőiről s a lelki megerősödés útjáról Varga László, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa beszélt a városban Magyarország holnap címmel rendezett konferencián. Veszélyforrásként említette a relativizmus diktatúráját, amelyben nincsenek kötelező érvényű (erkölcsi) értékek, s a morálisan lezüllött embert az őt megrontó hatalmak kihasználhatják. A „kaland társadalmában” mindent a hangulat és az élmény határoz meg; saját életét ki-ki kulturális és vallásos értékek szerint alakítja, de nem létező modellek alapján, hanem szemezgetve a kínálatból: egy kis buddhizmus, egy kis New Age, egy fejezet az Újszövetségből plusz egy keleti meditációs kurzus…

A plébános szerint a jelenlegi, kaotikus világ gyakran előhírnöke a kimagasló kreativitásnak, s régi bizonyság: a sötétség megteremti a világosság utáni vágyat. A bizonytalanság pedig a misztérium előcsarnoka. Isten, a történelem Ura rendszerint azáltal ösztönöz haladásra, hogy kiábrándít bennünket jelenlegi állapotunkból. Amíg világunk nem kezd el széthullani, nem indulunk valami nagyobb felé. Ez a félelmetes tapasztalat azonban szenvedés forrása, s ha termést akarunk, nem kerülhetjük meg e fájdalmat.
A válság ugyanakkor lehetőség és meghívás is: megmutatni a feltámadott, itt és most bennünk élő Krisztus arcát. Ha ez sikerül, az is egyértelművé válik: az egyik oldal idealizálása, a másik démonizálása helyett mielőbb rá kellene lépnünk a harmadik útra, amely nem szembefordulás, nem is menekülés, hanem az együtt érző szeretet útja.

A lelki megerősödés útját nem kitalálni kell, hanem elfogadni a jézusi örömhír ajánlatát, azaz evangelizálni az egyént és a társadalmat. Az egyházat pedig a közösségek közösségévé kell tenni, hiszen a közösségekben örülnek nekünk, s a lelkiség, a szamaritánus magatartás nem magánügy. Itt feltárhatók a konfliktusforrások, gyógyulhatnak a kapcsolatok, valóság lesz a megbocsátás, és a világfájdalmas panaszkodás helyett felismerik, ünneplik és használják a karizmákat és talentumokat.
Varga László úgy véli: egy pozitív ellenkultúra prófétai jeleivé kell válnunk, ahol megvalósulhatnak Szent Pál szavai: „Nincsen sem zsidó, sem görög, sem rabszolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, hiszen Krisztusban mindenki egy, ugyanannak az ígéretnek az örököse.” (vö. Gal 3,28–29)

(A lapunkban rendszeresen publikáló Lőrincz Sándor kollégánkat január 23-án Kaposvár Város Szolgálatáért díjjal tüntették ki a helyi kulturális élet szervezésében kifejtett munkájáért és publicisztikai tevékenységéért. A kitüntetést Szita Károly polgármester adta át a Csiky Gergely Színházban megrendezett ünnepségen, Kaposvár város napján. Az elismeréshez ezúton is gratulálunk!)