Patak

Nehéz fogalom a mozgás, viszonyítása sajátságos helyzeteknek, változás és maradás, de igazi természetében a víz mozgásában a megtisztulás ereje áramlik; ami leválik, a lélek tisztátalansága, hogy helyére az örök vágy telepedjék virágos-harmatos áldással. Ezért nem reménytelen az ember…

Forrásból született a patak. Először ér, csermely, s ki tudná megmondani, a keskeny vízből mennyi jut el a tengerig. Hányszoros áttétellel, kapcsolódással, torlasszal és olykor nyugodt folyással. Vízatomok csendje beszélhetne róla.

Gyermekként fűszálak lengő hajától átszőtt patakvízben fürödtünk. Tiszta volt a mező is, nem tarkította olajfolt a keskeny utat. Nem zsákolta szeméthalmaz a partot.

Azóta magasra szökött a civilizáció, a kis pallókat elsodorta, a vizet átszennyezte…

Keresni kell a patakokat, amelyek még a paradicsomi folyó ágaiból érkeznek védtelen mezőinkre, hegyeinkbe.

Fotó: Tóth Sándor