Sok elefántot látott, „lovagolt” is egy ilyen hatalmas állaton, de kiselefánttal nem sikerült találkoznia. Ezért aztán, amikor legutóbb hazalátogatott, elmentünk az állatkertbe, hogy megnézhesse a nemrég született „apróságot”. Február 28-án hideg, igazi téli idő volt, és mert a belső helyüket éppen takarították, a kiselefánt anyjával és nővérével a külső kifutón a havat taposta. Ahogy láttam, tetszett neki, de valószínűleg mégis örült, amikor visszamehettek a szűkebb, ám melegebb szállásukra. Egy ideig mindhárman körbejártak, és a két nagy féltően vigyázott a folyton előttük csetlő-botló kicsire. Aki egyszer csak megállt, majd eldobta magát, és vidáman hemperegni kezdett a porban. Aranyos volt, ahogy ormányát ide-oda lóbálva, hol erre, hol arra fordult. Nem véletlen, hogy a látogatók kedvence ma a kiselefánt.
Valamivel odébb a két víziló unatkozva hevert a vízben. Elnézve ezeket az óriási, lustának tűnő állatokat, nehéz elképzelni, hogy ha kell, meglepően gyorsan képesek futni. Az elefántházban kórusban csiripeltek a verebek, és bármerre is jártunk, a kertben mindenütt láttam és hallottam őket. Jó dolguk van. Oda repülnek, ahová kedvük tartja, ott és azt esznek, amit akarnak. A házi veréb állománya sajnos egész Európában nagyon megfogyatkozott, de itt, az állatkertben jelentős populáció él.
A hidegre érzékeny állatok ilyenkor fűtött helyiségekben vannak. A nagy, fekete sörényes hím oroszlánok pontosan úgy sétáltak ide-oda, ahogy a mondás tartja, mint oroszlán a ketrecben. A nőstények lustán pihentek, az egyik közvetlenül az üvegfal előtt. Két fiatal lány figyelte, aztán az egyikük lekuporodott, és egészen közelről az arcába nézett, mire az oroszlán felkapta a fejét, és haragosan hördült egyet. Az állatok nem szeretik, ha a szemükbe nézünk. A tigris persze kint volt, a hóban sétált, és egy idő után kényelmesen végigdőlt benne. A nagy majmok háza sajnos zárva volt. Be kellett zárni a nemrég született kis gorillabébi és anyja nyugalma érdekében. A látogatók zajongtak, kopogtak, dörömböltek az üvegen, az ember ilyenkor önkéntelenül arra gondol: vajon hol van az intelligencia, az üvegen kívül vagy belül?
A Madagaszkár-házban megnéztük még a gyűrűsfarkú makikat. Ezek a csinos, hosszú farkú állatok hihetetlen könnyedséggel hatalmasakat ugranak, szelídek, bizalmasak, rengetegen fényképezik őket. A jegesmedvék és a fókák után már a kijárat felé indultunk, Katinak programja volt, sietnünk kellett. De áprilisban újra jön, és akkor a kiselefánt mellett például a Pálmaházat is felkeressük.
