Fotó: Merényi Zita
A jeruzsálemi templom mindig is különleges helynek számított a szent helyek közül. Gyerekkoromban, amikor szerdánként sokadmagammal katekézisre jártunk Ruppert atyához a budai ciszterci Szent Imre-templomba, akkor hallottam először Salamon templomáról. Már abban az időben is romantikus képzeteket keltett bennem ez az egykor hatalmas ókori templom, amelyből mára falrészletek maradtak csupán, mint például a közismert Siratófal. Ruppert János mindig rövid történeteket mesélt, ez volt a módszere a gyerekek oktatásában. Így hamar megragadott bennünket az Ószövetség nem mindig éppen idilli, de izgalmas világa.
A Templom téren – Mit árulnak el az ősi falak? Megérthetünk-e valamit a Templom tér körül dúló feszültségekből? Hogyan nézzük mindezt keresztény szemmel? Ezzel a címmel tartott előadást Várnai Jakab OFM március 6-án a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.
A vetített képes előadásra kisszámú, de a téma iránt érdeklődő közönség gyűlt össze. A remekül fölszerelt, modern teremben hatalmas képek vetítésére nyílik lehetőség, és ezt jól ki is használta az előadó, aki egy kis sétát ígért hallgatóságának a Templom téren és környékén.
„Több oldalról is meg lehet közelíteni a témát. Van, aki az újságok aktualitásai felől, és akad, aki a hely közeli és távoli múltjából indul ki, míg mások a vallási szempontot tartják fontosnak. Mi keresztény módon tekintjük a látottakat. Az Olajfák hegyének oldalában lévő Dominus Flevit-kápolna lesz a kiindulópontunk, az a hely, ahonnan Jézus a szenvedését megelőzően ránézett Jeruzsálemre és elsírta magát. A Templom teret innen, ennek a Jézusnak a szemszögéből szeretnénk megközelíteni” – mondta bevezetőjében Várnai Jakab, a Sapientia rektora.
„Nem csupán a régmúlt érdekel bennünket, hanem a mai állapotokat kutatjuk – hallhattuk az előadótól. – Először felülről tekintjük meg Jeruzsálem látképét és azon belül a Templom teret, valamint annak szűkebb környezetét. Hamar felfedezhetjük a ferencesek templomtornyát és az óváros túlsó végén a Szent Sír-bazilikát, majd a zsidó negyedben a zsinagóga, azután pedig az Al-Aksza-mecset kupoláját. »Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk« – olvashatjuk e sorokat a Zsidóknak írott levélben. Ez a keresztény hozzáállás a templomhoz – mondta az előadó, Várnai Jakab. – Ez a szövegrészlet a templomról nem tesz említést, de szól az áldozatról, amely ott zajlik a korabeli vallási felfogás szerint. Az Istennel való kapcsolat igazi helyeként magát az Úr Krisztust nevezi meg, aki önmaga az áldozat, és akiben az örök Lélek által szabad utunk van az Atyához.”
„Miért ítélték el Jézust? A vád az, hogy a templom ellen beszélt. Milyen is volt Jézus viszonya a jeruzsálemi templomhoz? Kiemelve néhány sort a katekézisből, kiderül, hogy Jézus a templom iránt mélységes tiszteletet tanúsított, hiszen ez a templom Atyjának lakása, az imádság háza volt. Szenvedésének küszöbén Jézus megjövendölte ennek a csodálatos építménynek a romlását, magáról pedig úgy beszélt, mint templomról. Az állította, ő lesz Isten és ember találkozásának új helye. Ezt a templomot szeretnénk most felidézni, amelyet Jézus is látogatott, és ittlétének nyomait szeretnénk megtalálni” – fogalmazott Várnai Jakab.
Az előadótól azt is megtudhatjuk, hogy a nyugati fal, vagy ahogyan mi ismerjük, a Siratófal előtt nem volt mindig szabad a tér – házakkal beépített városrész állt előtte. 1967 júniusáig csak egy ötméteres szakaszon lehetett megközelíteni, a fal előtt sikátor húzódott. Jeruzsálem óvárosa 1967 nyarán gazdát cserélt, Izrael elfoglalta. A vetített képen láthattuk, hogy katonák állnak a Siratófalnál.
A régészeti kutatások feltárták, milyen rétegek rakódtak itt egymásra az idők folyamán. Várnai Jakab rámutatott arra, hogy az olyan, hatalmas kövek, amilyenek a Siratófalban is vannak, mit árulnak el a heródesi korról, majd az omajjádok idejéről és az oszmán koszakról, pontosabban 1866-ból, hiszen még akkor is tettek rá néhány sort. Az izraeliek a megszállás után a nyugati fal elől eltakarították az egész addigi városrészt, akkor keletkezett ez a ma is használt terület a Siratófal előtt. Van egy kijárat a Via Dolorosa felé, amelyet 1996-ban az akkori izraeli elnök, Benjamin Netanjahu kinyittatott, hogy a látogatók könnyebben kijuthassanak a néhány méterre lévő utcába. Emiatt aztán komoly zavargások keletkeztek, a muzulmánok tiltakoztak. Hetven halottat követeltek a harcok, tizennégy izraeli esett áldozatául az összecsapásoknak.
A sok kő között – mondta Várnai Jakab – van egy, az úgynevezett nyugati kő, amely tizennégy méter hosszú, körülbelül három méter széles és magas, és ötszáztíz tonnát nyom. Máig rejtély, hogyan vitték oda. Valószínűleg nem kellett nagyon messziről hozni, hiszen Jeruzsálem azon része akkoriban kőbányaként funkcionált, de egy ekkora obeliszk mozgatása komoly mérnöki szaktudást igényelt. A Templom-hegyen a kettős és a hármas Hulda-kapunál nagy volt a forgalom. Az odavezető lépcső is a társadalmi és a vallási élet központjának számított akkoriban. Rabbik is tanítottak itt, találkozópont volt ez a hely. Szent József Máriával és a Kisjézussal együtt sietett fel a templomba, hogy odaérjenek a közös imádságra.
A Templom tér egyik legfőbb nevezetessége a híres Sziklamecset vagy más néven Szikladóm. Gyönyörűen fénylik a kupolája, messziről látszik a ragyogó aranytető, amelyre az 1950-es években alumínium-bronz borítás került. Nyolcvankét kiló aranyat használtak fel a tető felújításához. A kupolát körbe lehet járni, remek kilátás nyílik onnan a városra. „A hosszú kirándulás után visszatérünk a flagelláció kolostorának tetejére, itt fejezzük be utunkat, amely felidézte a hely szentségét a zsidó zarándokok, így Jézus számára is. Keresztény zarándokok számára a Szikladóm évszázadokon keresztül nem volt nyitva, hivatalosan ma sincs, ám az Egyház mindig is teljes búcsút engedélyezett annak, aki meglátogatta ezt a helyet. Nem Sziklamecsetnek hívjuk, hanem úgy mondjuk, az Úr temploma, Templom Domini. A keresztény ember máig kegyelettel tekint rá, hiszen felidézi annak az áldozatnak az előképét, amely Krisztusban hozza el a kiengesztelődést. És ez a séta természetesen felidézte a muszlim kegyelet emlékeit is” – zárta előadását a főiskola rektora.
Várnai Jakab két közelmúltbeli, tavaly júliusban és idén januárban tett szentföldi utazásának élményeit osztotta meg a hallgatósággal. Friss tapasztalatairól, emlékeiről számolt be ezen a március estén, húsvéthoz közeledve.
