Királyi ereklye a tudomány mérlegén

A kutatás vezetője a múlt csütörtöki sajtóbemutatón elmondta, hogy a tartójából kiemelt csontereklyén természettudományos vizsgálatokat, méréseket végeztek. Ezek engedélyezése és előkészítése közel egy évig tartott. A vizsgálatok előkészítésekor felvetődött a DNS-vizsgálat elvégzésének igénye is. Az Árpád-házi királyok temetkezési helyéről származó csontmaradványokkal ilyen korábban nem történt.

Szent László koponyacsontját temetkezési helyén, a nagyváradi székesegyházban fejereklyetartóban, azaz hermában őrizték. Írásos feljegyzések először 1273-ban említik.

 Azt is tudjuk, hogy ezt a korai hermát 1406-ban tűzvész pusztította el – ahogy Zsigmond király egyik oklevele elbeszéli , ám az ereklye nem sérült meg. A ma is meglévő ereklyetartó azt követően készülhetett. Legkésőbb 1443-ban már megvolt, akkor ugyanis összeomlott a székesegyháznak az a tornya, amelyben a hermát őrizték, de az ereklyetartó sértetlen maradt. 1565-ben protestánsok rabolták ki a szent király sírját. Az ereklyetartót Náprágyi Demeter püspök szerezte vissza, aki magával vitte Gyulafehérvárra, onnan Pozsonyba, majd 1602-ben Győrbe. A restaurálást is ő rendelte meg Prágában. Akkor cserélték ki gótikus koronáját a maira. A herma vállrészét sodronyzománc borítja, fejrésze aranyozott domborított ezüstlemezből készült. Belsejében díszített ezüsttokban helyezték el a koponyaereklyét. A herma mestereinek egyesek Kolozsvári Mártont és Györgyöt tartják.


Az idén ősszel megkezdett tudományos vizsgálat egyházi összekötője Lukácsi Zoltán, a hittudományi főiskola rektora, a kutatás koordinátorai pedig Pálfi György antropológus és Patonay Lajos anatómus voltak. Mint az újságíróknak elmondták, a vizsgálatok megtervezésekor nagy gondot fordítottak arra, hogy a tudomány és technika mai állása szerinti lehető legtöbb ismerethez jussanak. A szakemberek tudták, hogy a koponyát a belső ereklyetartóból legutóbb mintegy százötven évvel ezelőtt, Simor János győri püspöksége idején vehették ki, hiszen az ereklyetartó pecsét tokján az ő viaszpecsétje volt látható.


A koponyán alapvetően természettudományos, elsősorban antropológiai méréseket végeztek. A vizsgálatok során az antropológiában alkalmazott klasszikus méréseken túl a koponyáról háromdimenziós felvételeket is készítettek, melyek segítségével a koponya századmilliméter pontossággal mérhető, illetve bármikor hitelesen rekonstruálható. Az ereklyéről CT-felvétel is készült. Szent László koponyáján mindössze a koponyatetőn, a bal falcsonton elhelyezkedő, a csont felszínéről kissé kiemelkedő, jóindulatú csontdaganat volt megfigyelhető. Az előkészítés során felvetődött annak lehetősége is, hogy a koponyáról készült felvételek felhasználásával úgynevezett plasztikus arcrekonstrukció is készülhet, amely megjelenítheti a hajdani arcvonásokat. A CT-vizsgálatok a koponya valamennyi rejtett, a szemlélő számára nem látható területére betekintést nyújtanak, ugyanakkor azok felszínének megjelenítése, vizsgálata elég körülményes. Ezeket a részeket különleges optikai eszközökkel készített videofelvétel és fényképek révén vizsgálták. A koponyáról egy bonyolult program a magyar szabadalommal rendelkező 4D Anatomy segítségével valódi térhatású felvétel is készült, így a koponya tetszés szerinti irányba fordítható, ezzel azt az illúziót keltve, mintha azt a szemlélő a saját kezében tartaná. A vizsgálatok előkészítésekor felvetődött a DNS-vizsgálat elvégzésének igénye is. Az Árpád-házi királyok temetkezési helyéről származó csontmaradványokkal ilyen korábban nem történt. A kinyerhető és tipizálható DNS-maradvány segítséget nyújthat Szent László többi ereklyéjének azonosításához, és az Árpád-házi királyok családfájának elemzésekor is fontos elem lehet. Háromdimenziós, illetve fotogrammetriai felvételek készítésével vizsgálták magát a hermát is. Az adatokból így az is nagy pontossággal reprodukálható, akár virtuálisan, akár valósághűen. A koponyaereklyén végzett vizsgálatok eredményeinek kiértékelése még zajlik, a végső eredményre akár még hónapokig is várnunk kell. Azt azonban már elmondhatták a kutatásban részt vevő tudósok, hogy a koponyát eredetileg földbe temették, később hosszú évszázadokon keresztül rendhagyó körülmények között tárolták kőszarkofágban, fém ereklyetartóban. A koponya egy közel hatvanéves korában elhalálozott, rendkívül férfias, alapvetően europid, bár egyes vonásaiban mongolos, erőteljes izomzatú, fokozott fizikai aktivitású emberé. A tudósok végül azt a következtetést is levonták: a vizsgálatok valamennyi előzetes eredménye arra utal, hogy az ereklye eredeti, valóban Szent László királytól származik. A vizsgálat végső eredményeit, valamint az ereklye vizsgálatának menetét bemutató filmet, az akkor készített fotókat jövő tavasszal egy győri kiállításon szeretnék az érdeklődő nagyközönség elé tárni.


Fotó: Nagy Károly Zsolt