Kétszázhatvanezer ember

Elég a saját családunk, gyermekeink, unokáink egészségének, fejlődésének gondja. Az is mennyi törődéssel, kiadással jár! – gondoljuk. A többivel foglalkozzanak a KSH szakemberei, a kormány felelősei, a közélet emberei. Jaj, csak a lelkiismeretünket ne bolygassák!

Csodálkoznak, hogy tíz év alatt, 2001 és 2011 között kétszázhatvanezerrel csökkent hazánk lakossága? Ha a kormány anyagilag jobban segítette volna és segítené a gyermekvállalást, biztosan több gyerek születne – szokták mondani. A pénz tényleg fontos, de önmagában nem oldja meg a népességfogyás kérdését – válaszolhatjuk. Németországban például sokkal több a pénz, de nem több a gyerek. Valami másról, mélyebb problémáról van itt szó.


Csodálkoznak, hogy csökkent a házasságkötések száma? Hiszen a házassági hűségben sem lehet már bízni! – mondják. Miben bízhatunk hát? – kérdezhetjük. Abban, hogy különösen a hatvanévesnél idősebb nők majd magányosan várják felvételüket egy szociális otthonba? Valami mélyebb problémáról van itt szó!

A felsőfokú végzettségű nők aránya ugyanezen tíz év alatt 11 százalékról 17 százalékra nőtt hazánkban. Örömteli fejlemény, bár tudjuk, ez is késlelteti a gyermekvállalást. Ám talán nem szükségképpen kell boldogtalanná tennie lányainkat, asszonyainkat.

Végül is itt a lelkiismeretünkről van szó!