Kései könnyek

Omló éjszaka,
kilincsre fagyott nappal;
leánykasírás…

Rá se álmodtam,
mi eshet meg még veled,
rám hűl halálod!

Ki tudja, hova,
melyik mennyedbe értél,
míg élek, éllek…

Kései könnyek,
kopjafádon versvéset –
vigasztalásom.