aztán tűzre lobbantja a teret
fiaim vörös és szőke haja
átjárja apró testüket
a roppanó zöld illata
tekintetükben újra
megszülethetek s végre
azzá válhatok aki voltam
gyermekkorunk összeér
valami örök égboltban
mert a szép az szép
s bár tudom a kerten túl vicsorog ránk
a huszonegyedik századi lét
de profiton meg profanizáláson túl
mindig őriz majd e pillanat egy
mélyebb igazságot talán szentséget
Lázár Balázs (1975)
színművész, költő,
három verseskötet szerzője
